– Még hogy hagyományos? – rázta az öklét egy bősz ellentüntető. – Attól függ, kinek milyen hagyományai vannak!

– A mi hagyományaink nem ilyen maradiak – bólogatott hozzá Fodor Gábor, és összehúzott, szigorú szemmel mérte végig a menetben előtte elhaladó várandós kismamát. – Nekünk modern hagyományaink vannak – egészítette ki bölcsen, mert észrevette, hogy több tévéstáb is filmezi.

Az ellentüntetők számára százmillió adóforintból, sebtiben felállított színpadon Lévai Katalin nyilatkozott:

– Felháborító, hogy az emberek kiviszik a magánéletüket az utcára. Kit érdekel, hogy ki kivel mit csinál? Kit érdekel, hogy ki hányadik hónapban van? Egyetértek Gusztossal: ez gusztustalan!

Szetey, az átmeneti államtitkár büszkén kidüllesztette a mellét:

– Mutassuk meg az önhitt heteróknak, hogy nem mindenki szíveli az ő magamutogatásukat!

A hirtelenjében összehívott SZDSZ-es küldöttgyűlés – elsősorban a borsodi küldöttek aláírásától támogattatva – deklarálta, hogy a véleménynyilvánítás szent, ezért nyugodtan meg lehet dobálni a családos tüntetőket.

Horn Gábor kifejezetten fizikai erőszakra is buzdított: – Néhány nyakleves feltétlenül kijár a város békéjét feldúló, a forgalmat akadályozó, fasisztoid hajlamú heteróknak.

A népszerűtlen műsorvezető, Vágó István ugyancsak beállt dobálni, mert bár ő maga – mint nyilatkozta – nem homokos, azonosulni tud a felháborodásukkal, amelyet a heterók fenyegető felvonulása okoz.

Ungváry Zsolt