Ungvráy Zsolt

A karmester felállt a pulpitusra, pálcájával megkocogtatta az erre a célra odakészített Szent Koronát („Le­ga­lább használjuk valamire”, szólt az indoklás), és vezényelni kezdte a parlamenti rettegők kórusát. A jobb és baloldali szólam – némi egészen enyhe eltéréssel – ugyanazt a nótát fújta. Bár adódott már olyasmire is példa, hogy két frakció nem követte megfelelően az instrukciókat, s látványosan kivonult a teremből – a karmester akkor csak a fél karnak vezényelt -, most azonban beálltak ők is a sorba.

– Figyelem! Kezdünk. Rettegő szonáta. Göncz Árpád nyomán írta Lendvai Ildikó. Producer: Tom Lantos. Kezdjük mindjárt a harmadik tétellel!

A szólista rövid akkordjaira („Árpád-sáv”, „Turul”, „Gárda”) a zümmögő kórus mindannyiszor így kontrázott: „Óh, borzalom! Óh, borzalom!” Ezután felvisított a történelmi falak között a szoprán kétségbeesett jajveszékelése: „Jönnek a fasiszták!” Mire az alsó szólam hosszan, elnyújtottan rádörmögte: „Jönnek a fasiszták!” Ezt hatszor ismételték, míg hetedszerre az egész kórus tremolóban: „Összeszarjuk magunkat!”

Ez a csúnya, már-már trágár kifejezés a karvezető külön kérésére került a szövegbe. A túlsó oldalon finomítani szerettek volna „összecsináljuk magunkat” alakra, de a maestro szerint annak nincsen elég drámai hatása; a társadalom egyébként is visszaigazolta, hogy milyen mértékig elfogadja az ő vulgáris stílusát, maradt tehát az „összeszarjuk”, de a jegyzőkönyvben néhány bátor, öntudatos, önérzetes ellenzéki kérésére szerepelt az „összecsináljuk” alternatíva is. Legalább fel tudják mutatni az ország népének, hogy ők bizony keményen képviselik az elnyomott, elhallgattatott véleményeket is.

Némi módosítással ugyanezt kánonban, sőt külön-külön is elénekelték. Az igazsághoz tartozik, hogy néhányan megpróbálkoztak más, tisztább dallal, de őket a teremőrökkel kivezettették. Odakint, az operetten kívül, pár elszánt szimpatizáns kiabálta:

– Tisztelet a kivételnek!

De csak igen csekély mértékben volt tisztelt a Ház…