A városiak nem láttak még tehenet, ezért élelmes figurák tehénparádét rendeztek számukra, elárasztva a közterületeket műanyag Riskákkal. Ezen felbuzdulva lelkes nemzeti aktivisták alternatív akciót szerveztek: mivel újabb tudományos megfigyelések szerint Budapesten igen ritka jószág a magyar, ezért megmutatják a főváros népének, milyen is az. A fontosabb útkereszteződésekben, tereken, nevezetes épületek tőszomszédságában meglepő alakok bukkantak fel: Szent László, Rákóczi, Széchenyi, Tisza István figyelték összehúzott szemöldökkel az elkorcsosult utódokat. A konkrét történelmi személyek mellett megtekinthető volt a sírva vigadó, az elcsatolt, a polgári körös magyar; megismerkedhettünk a hiszékeny MSZP-szavazóval, aki mindig bedőlve a hazug ígéreteknek, csalhatatlan magabiztossággal választja a nép ellenségeit. Készült ábrázolás az MDF-esről, aki kétségbeesetten keresi a helyét, valamint a fideszesről, aki jobb híján a narancsot választotta, amikor már nagyon unta a banánt. A kezdeményezés ellen a szabad demokrata vezetés hevesen tiltakozott. Demszky Gábor is nyilatkozott az ügyben: – A tehén – szólt – belesimul a városképbe, míg a magyar nem. A liberálisok őrjöngtek. Még ilyet! Magyarokat mutogatni nyíltan! Fúj, obszcenitás! Érdekes módon a külföldi turistáknak tetszett a szokatlan performansz. Minduntalan megálltak a gulyáslevest kavargató csikós, vagy a Nagy-Magyarország térképet tartó jobbikos fiatal előtt, és lelkesen fényképeztek. „Jaj, de jópofa dolog ez a magyar!”, mondogatták. Felvetődött, hogy évente legalább egyszer rendezzenek az Andrássy úton magyar parádét, nemzeti zászlókkal, magyar együttesek fellépésével, magyar költők magyar verseivel. Az SZDSZ-esek rémülten látták, hogy egyre többeknek tetszik meg az ötlet, és már-már sikké válik magyarnak lenni. Hiába sírták tele a liberálisok az összes televíziós csatorna összes műsorát, hiába írtak tiltakozó leveleket szerte a nagyvilágba, és hiába kérték az USA, a NATO, az EU és más értelmetlen betűszavak beavatkozását, teret nyert az a – korábban elképzelhetetlennek tartott – tétel, miszerint a tehenek, a kínaiak, a melegek felvonulása és a szabad madaras sátor mellett a magyaroknak is szorítani kell egy kis helyet Budapesten.