A 2014-es választást – ez már most látható – ugyancsak monarchikus megközelítéssel vívják majd meg, méghozzá annak egy sajátos változatával, amit a Jobbszél tekintélyes elemzője „a tagadás kormányfőjének pajzsra emelése” szakterminussal írt le. Ennek lényege, hogy az ellenzék miniszterelnöke valójában nem más, mint a kozmoszban már régen felfedezett antianyagnak egy sajátos, hominida változata.

A baloldal ugyanis a választást arra egyszerűsítette le, hogy ki legyen a miniszterelnök: Orbán vagy nem ő. Ez utóbbi figura nem más, mint a hegeli antitézis marxi átirata. Vagyis: a szavazólapon két név fog szerepelni. „Kit szeretne Ön a leendő kormányfőnek?” kérdésre a megadott lehetőségek: Orbán Viktor vagy Nemorbánviktor.

Utóbbit a Nemorbán Párt támogatja, amely a választásokra végre megkötötte a szövetséget (tagjai: MSZP, E14, PM, DK, 4K!, FG, SA). Programjuk a Csakneorbán címet viseli. Ha győznek, és jelöltjük, a kiváló képességű Nemorbánviktor lesz a miniszterelnök, akkor végre megvalósíthatják népboldogító terveiket, amelyek címszavakban: nemrezsicsökkentés, nembankadó, nemcsaládi adókedvezmény, nemkettős állampolgárság, nemalkotmány. (Valaki zászlajára tűzte a Nemzeti Színházat is, de mivel azt a Fidesz építtette, így a Nemorbán Párt Zeti Színházra fogja változtatni a nevét; ehhez kapcsolódóan azonban Nemcsák Károly cáfolta, hogy a Nemorbánok felkérésére elvállalná a teátrum vezetését.)

A választási szövetség megígérte, hogy kormányra kerülésük esetén a hivatalos Magyarország elnevezést Nemorbánisztánra változtatják, ezzel is kifejezve az új politika lényegét: mindegy, mi lesz, csak ne Orbán legyen a miniszterelnök.

Ungváry Zsolt