A tömeget sikerült tökéletesen felheccelni, és az események teljesen úgy alakultak, ahogyan azt Kajafás eltervezte. Elégedetten dörzsölte a tenyerét, amint távolról figyelte, hogy megbízottai kisebb csoportok közepén hangosan szidják Jézust. Újra és újra felemlegetik a szombatnapi gyógyítást, a templom lerombolására tett szélsőséges kijelentését, valamint bírálják híveinek fanatizmusát. Micsoda ribillió lenne abból, ha hatalomra jutnának! Hála a jól működő suttogó propagandának, már mindenki tudta, hogy a názáreti egyik tanítványa csütörtök éjszaka levágta egy katona fülét. Azt a nyilvánvaló hazugságot viszont – amit Jézus követői kezdtek terjeszteni, miszerint a názáreti megakadályozta a további vérontást, és visszaragasztotta a fület – természetesen senki sem hitte el.

Kajafás kiadta a jelszót: Jézusnak el kell tűnnie; s a lakosság most lelkesen kiabálta a kissé szerencsétlenül álldogáló Pilátus felé: „Vesztett. Megbukott. Elég volt!” „Na és mit csináljak vele?”, kérdezte a helytartó. A tömeg kíváncsian a főpapok felé fordult, s az onnan kapott instrukciók szerint ordították: „Keresztre vele!”

Jézus csalódottan figyelte a csődületet. „Soha rosszat nem akartam senkinek. Soha rosszat nem tettem velük és nem kívántam nekik. Kizárólag az ő javukra, az ő érdekükben volt minden gondolatom. Hol ronthattam el? Azt kellett volna mondanom: Lopjatok nyugodtan! Én is azt csinálom. Kívánjátok meg felebarátotok fiatal feleségét, ha a tiétek már öregecskedik! Hazudjatok bátran! Ha így teszek, most valószínűleg nem ostoroznának meg. Vajon hol lehetnek, akik vasárnap olyan lelkesen vártak? Nem mertek idejönni? Vagy itt vannak, és nem mernek megszólalni? Vagy ők is a többiekkel együtt a halálomat kívánják?”

Az ítélet elhangzása után vállára tették a keresztet, s magányosan, kigúnyolva indult a Golgota felé. „A többség ellenem szavazott”, ismerte el magában, amikor már másodszor esett össze. „Viszont, ha egyedül maradtam is, azért mégiscsak nekem van igazam. A mennyiség sosem csap át minőségbe, bármit is állítson erről Marx. Kár, hogy ahhoz előbb fel kell menni a Golgotára, hogy vasárnap feltámadhassunk.”