Volt egyszer egy Nobel-díjas biokémikus. Tim Hunt. Ő egy rettenetes dolgot tett. Nem az anyját ölte meg, nem osztogatott mérgezett csokoládét az árvaház előtt, nem darált gyermekeket lecsókolbászba. Sőt még a szakmájában is kiváló volt. A következő borzalom fűződik nevéhez. A tudományos újságírók Szöulban tartott konferenciáján elmondott egy viccet. Ezt mondta a rettenetes Tim Hunt: „Hadd mondjam el önöknek, hogy mi a bajom a lányokkal. Három dolog történik, ha ők is ott vannak a laborban. A férfiak beléjük szeretnek, ők szeretnek bele a férfiakba, és ha kritika éri a lányokat, elsírják magukat.”

A sajtó rögtön felsikított – Juj, mit mondott! – s „a megjegyezését követő vihar miatt Hunt lemondott a University College London (UCL) egyetemen betöltött állásáról, amit a UCL nagy megelégedéssel vett tudomásul.” (MTI/Guardian) Mellesleg később kirúgták még máshonnan is, mert Hunt az ERC-nek is dolgozott, amíg a botrány után fel nem mentették. (Az European Research Council az EU nagy pályázati alapja.) Tönkretették a tudományos karrierjét egy poén miatt? Hát, persze!

Maksa Zoltán – humorista – tavaly mondott el egy műsorában egy másik poént. A vicc nem volt nagy szám, de az effajta műsorokban egyik poén sem falrengető. A vicc egy akkor aktuális hír kapcsán csattant el, holmi gólyatábori molesztálásokkal kapcsolatban. Maksa pár nappal később már térdre borult, s vinnyogva könyörgött bocsánatért, mert az élete került veszélybe. (Ha valakinek a megélhetése, fennmaradása, egész élete munkája kerül majdnem a süllyesztőbe, annak a léte forog veszélyben. És a családjáé is.)

„Maksa megtört Bárdos András előtt, rájött, mekkora hülyeséget csinált… Vége a gólyatábori erőszakkal bénán poénkodó Maksa Zoltán hetykeségének. Itt a felvétel arról, ahogy eléggé kikészülve, dadogós hangon kér bocsánatot mindenkitől, többször is a Story 4 hírműsorában. (…) A beszélgetés annyira élveboncolós, hogy az ember közben szinte megsajnálja Maksát. De csak szinte.” (Cink, Szily László)
„Maksa Zoltán Sebestyén Balázshoz hasonlóan remélhetően hamarosan drágán megtanulja ezt a saját példáján is, és a »viccelődésének« helyt adó csatorna vezetői, a műsor szerkesztői is remélhetőleg megjegyzik, hol a határ. Az efféle viccek elsütőivel nem az a legnagyobb baj, hogy a legteljesebb mértékben híján vannak az empátiának, az együttérzésnek, de nemcsak tapintatlanság, hanem felelőtlenség is nemi erőszakkal viccelni.” (Feminfo)

(Mellesleg elgondolkodtató, hogy az egyenlőség korában nőkkel továbbra sem lehet viccelődni. Valahogy a nőjogi mozgalom úgy gondolja, hogy a nő legyen egyenlő, de azért maradjanak kiváltságai. Kapja ugyanazt a jogot, mint egy férfi, de ne kelljen ugyanazt eltűrnie, mint egy férfinek. Ha ugyanezek a viccek férfiakkal kapcsolatban röppentek volna el akárki szájából, a kutyát nem érdekelte volna.)

Ám a szólás és véleményszabadság korában van egy, még a nőnél is hatalmasabb tabu. „Nicolas Sarkozy volt francia államfő, az ellenzéki jobbközép Köztársaságiak elnöke szerdán bejelentette, hogy Nadine Morano európai parlamenti képviselő nem vezetheti a párt kelet-franciaországi listáját a decemberi regionális választásokon, miután Franciaországot »zsidó-keresztény, fehér fajú országnak« nevezte.” Az európai parlamenti képviselő, aki mellesleg Sarkozy kormányában (2007–2012) városügyi államtitkár is volt, egy esti tévéshowban mondta azt, hogy Franciaország „olyan zsidó-keresztény, fehér fajú ország, amely befogad külföldi embereket”.
A kijelentést már másnap elítélték a baloldalon és jogvédőkön meg hasonlókon kívül Morano párttársai is. Bruno le Maire volt agrárminiszter szerint „Franciaország se nem faj, se nem vallás, se nem bőrszín”. (Könyörgöm, akkor mi? Egy GDP-működtető territoriális érdekvédelmi szövetség? Félek, ezek tényleg így gondolják. A PC tényleg kilúgozza az agyat.)

Bárki is elgondolkozott azon, hogy korunkban gyakorlatilag büntetőjogi felelőssége van annak, hogy ha valaki „illetlent” mond? Holott kizárólag annak lehetne, hogy ki mit tesz. Az autólopás büntetendő. A betörés törvénybe ütközik. Az okirat-hamisítás fennforgása esetén jogi eljárás indul. De az nincs benne a büntető törvénykönyvben, hogy retorzió jár azért, mert valaki mondott valamit az autólopással kapcsolatban, ellőtt egy viccet a betörésről. Nem becsületsértést, nem rágalmazást követett el. Csak valamit mondott. Márpedig egy életpálya tönkretétele, egy elbocsátás, egy örök időkre ellehetetlenítés nagyobb büntetés, mint tíz nap zárka vagy egy pénzbírság.

De jellemző, hogy – mivel minden fertőzés felülről szivárog lefelé – a tömeg is beállt a sorba. László Petra nem gáncsolt. De ha gáncsolt volna is, mi egy gáncsolás? Súlyos beteg anyósa állapota leromlott a hercehurca hatására, majd el is hunyt. László Petra állása odalett, soha Magyarországon semmilyen tévénél és lapnál nem kap munkát. Tönkrement az élete. És miről sopánkodik a női magazinok olvasója? A „csúnya gáncsolásról”. Fotelből, kólával, miközben lehet, hogy épp a legjobb barátja feleségét vagy férjét csábítja el, de ő felháborodik, mert „jaj, ez szörnyű!”

Amúgy nem abszurd valahol, hogy korunkban az össznépi közfelháborodás elég erős ahhoz, hogy eltávolítson bárkit bármilyen állásból, de ahhoz már nem elég erős, hogy a szellemi élet megszállóit elmozdítsuk? A kortárs képzőművészet, kortárs irodalom, kortárs film és színházművészet zöme – amit senki nem élvez, és a többségi társadalom szívből utál – végre méltó helyére kerüljön. A szemétkosárba.