„Ügyes!”– mondja a viccbeli Kohn bácsi, amikor automatába bedobott pénzére se árut, se pénzt vissza nem kap. Hát valahogy így nyelte el az MSZP kongresszusának indulatait Gyurcsány Ferenc is, amikor elébe ment a számára biztos vereséget hozó EP választások eredményének.

A játék- és döntéselméletben minimaxstratégiának nevezik azt, amikor a döntéshozó, már nem a legnagyobb nyereségre, hanem a legkisebb veszteségre játszik.

Nyereménye ekkor mindig egy viszonyrendszer felméréséből következő optimalizált nyereség, olyan, amelynek a legnagyobb előnye a biztos vereség elkerülése.

Gyurcsány Ferenc politikai pályafutása során 2004-ig maxmini stratégiai döntéseket hozott, vagyis kooperálva, hálózatot építve, kölcsönös előnyöket kínálva politikai környezetének mindig a maximális politikai nyereségre törekedett.

Kalandor sikerei viszont egyre agresszívabb stratégia-választásra bíztatták. Ennek eredményességét már a 2002-es Ron Werber-i kampányban megtapasztalta, amelynek tanácsadóként ő is gag-beszállítója volt.(Lásd Kövér-féle köteles beszéd kiforgatása.)

A játék- és döntéselmélet domináns stratégiáinak legagresszívabb változata a „zérus összegű játék”. Ebben a felek egymás legyőzésére játszanak, az egyik biztos győzelme a másik biztos vereségét jelenti.

Gyurcsány Medgyessy Péter hátba szúrását már zérus összegű játszmában tette. Az ő győzelme Medgyessy biztos vereségét eredményezte. A 2006-os választásokon minden korábbinál nagyobb sikerre jutott a domináns stratégia, és a zérus összegű játszmák sokasága.

Csakhogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása után a kormányzati cselekvés kényszere a balatonőszödi beszédhez vezetett. Elhangzásakor, 2006. májusában, a kormányfő még mindig a maxmini stratégia jegyében beszélt, vagyis a legnagyobb nyereségre törekvő kooperációnak vélte zárt ajtók mögötti „performanszát”. Ám a beszéd szeptemberi kiszivárogtatása után nagyot fordult a kocka. Az addig mindig maximális nyereségre törekvő Gyurcsány a zavargások és az önkormányzati választások veresége után sorozatosan minimax stratégiába menekült előre, egészen a 2009. március 21-i MSZP-kongresszusig.

Mindaddig, amíg volt mit beáldozni a kormányfői tisztségért, azt beáldozta. Minisztereket, koalíciós partnert, reformprogramot, válságkezelést, diplomáciai tőkét, miközben képes volt újra és újra legnagyobb erényeként feltüntetni azt, hogy sikerrel állt ellen Orbán Viktor és a Fidesz baloldalt „megsemmisíteni akaró” szándékának. Mindeközben viszont nem csak az ország tartalékait merítette ki, hanem teljesen felélte a baloldal társadalmi támogatottságát is. Az elsőt még megbocsátották volna neki, csakhogy az ebből következő második tett már halálos bűn. Gyurcsány Ferenc tudta, hogy ezt a bűnt neki sem bocsátanák meg miniszterelnökként. Érezte, hogy immár több politikai lövésállásban húzták be a golyót olyan fegyver csövébe, amelyiknek célkeresztjében ő áll. Saját pártjában pedig néhány mesterlövész kifejezetten golyóérett nagyvadnak tartja.

Így a nagyvad, megérezve a somfordálók szagát, megugrott. Be a sűrűbe, a párt megannyi vadja közé, pusztán egyenlőnek az egyenlők között.

Gyurcsány minimax döntésének dilemmája: megőrizni áhított pozícióját bizonytalan és rövid ideig, vagy elengedve e pozíciót hosszú távra berendezkedni és életben maradni a magyar politikai arénában.

Kongresszusi beszéde az őszödi beszéd aktualizált és kulturált változata volt, amelyik akár azzal is zárulhatott volna, hogy „van egy emberetek, akivel ezt megtudjátok csinálni”. De mit is? Gyurcsány Ferenc azt mondta, azt kéri a kongresszustól, bízza meg a pártelnököt – vagyis őt –, a választmány elnökét és a szocialista frakcióvezetőt, hogy új miniszterelnök megnevezését készítésével elő. Azt is kérte, hogy hétfőn, miután tájékoztatták a parlamentet, kezdjék meg a tárgyalásokat az új kormányfő személyéről, majd két hét múlva egy rendkívüli kongresszus jelöljön új miniszterelnököt.

Az alkotmány szerint a kormány megbízatása két esetben szűnik meg: 1. ha a miniszterelnök vagy a kormány lemond; 2. ha a kormány eltávolítására konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújtanak be az országgyűlésben. Nyilván a második lehetőséggel fog élni az MSZP és vezérkara, ha sikerrel találnak a trágyával teli disznóól kitakarítására vállalkozó új miniszterelnököt. A lemondás azért nem jöhet szóba mert ekkor a köztársasági elnök kezébe kerülne a miniszterelnök keresés joga, amit nyilván nem enged a jelenlegi kormányfő.

A konstruktív bizalmatlansági indítvány esetén a képviselők legalább ötödének aláírásával, írásban kell kezdeményezni a parlamentben a miniszterelnök eltávolítását úgy, hogy megjelölik az új kormányfő személyét. Ha az országgyűlés feles többséggel elfogadja az indítványt, a régi kormányfő távozik, és az új miniszterelnökkel egyben új kormánynak is kell alakulnia.

Ma mindenki bizakodó a baloldalon, hogy SZDSZ-es segítséggel új, szakértői típusú MSZP-SZDSZ koalíció alakul majd, amelynek romeltakarító tevékenységét Gyurcsány Ferenc pártelnöki győzelmével elnöki bársonyszékéből fog figyelni.

Így a pillanatnyi célkeresztből kikerül, de kérdés, hogy megszűnt-e ezzel párton belüli levadászásának szándéka.

Ma nem számol senki azzal, hogy ha a konstruktív bizalmatlansági indítvány elbukna, vagyis nem sikerül megegyezni az új miniszterelnökről, akkor minden maradna jelen formájában, Gyurcsánnyal az élen. Erre valóban kevés esély látszik, hiszen ezt maga Gyurcsány sem akarja. Kérdés, hogy társai nem akarják-e mégis ebbe a helyzetbe kényszeríteni?

Az azonban biztos, hogy a Gyurcsány Ferenc újra akarja építeni magát. Tanácsadói körével – amelyikkel miniszterelnökké emelkedett, majd választást nyert, de rövid időre részben lecserélt, majd visszavett – a lehető legjobb minimax stratégiát alakította ki a nagy bukás elkerülésére. Beszédének bizonyos elemei már egyértelműen egy új, hitelesség-építő stratégia részei. Ilyen a nyílt felelősségvállalás, az eredménytelenség és a szavahihetőség jelentős sérülésének beismerése. Az új arculattervezés szerint Gyurcsány az önként távozásból a szavahihetőségét és demokrataságát kell visszanyerje. Minden retorikai eleme, ismert toposza erre épített. Egy éve megígérte, hogy ha nem javul pártja népszerűségi mutatója, akkor „ki kell nyitni személyi kérdéseket” – és tessék, megtette. Olyan attitűd és keret között lepte meg párttársait, amelyre nem számítottak, és olyan helyzetet konstruált, amelyben mint demokrata példakép, szavatartó ember, és hatalomról lemondó hazafi tetszeleghet párttársai és a bal-liberális média előtt, miközben az elégedetlenség össztüze már nem – csak – rá zúdul.

Néhány hete e hasábokon, az egész magyar médiában egyedüliként arra figyelmeztettem, hogy az MSZP vezérkara egy 2011–2012-es előrehozott választás forgatókönyvével is foglalkozik. Vagyis azzal, hogy, ha ki tudják valahogy húzni a választásokig, vagy netán előre hozott választásokon is veszítenének, akkor a társadalmi elégedetlenség – a jobboldali kormány irányába megfogalmazott irreális lakossági elvárások és a spiritualizált vezérből való gyors kiábrándulás – miatt majd az MSZP áll elő egy akkori előrehozott választás igényével. Addig minimalizálják a veszteségeket (minimax stratégia), igyekeznek annyira feljönni, hogy elkerüljék a kétharmados vereséget, és a megkötözött kezű Fidesztől elragadják a hatalmat. Március 21-ig a legnagyobb kérdés az volt, hogy mindezt meg lehet-e tenni olyan hitelességi deficittel, mint, amilyen ennek a kormánynak van. A válaszra Gyurcsány Ferenc maga adta meg a választ: nem! Ezért új hitelességet kell építeni. Ha egy szakértői kormány képes elfedni azt, hogy léte továbbra is az országot tönkre tevő MSZP-SZDSZ hatalom féregnyúlványa, és eközben elindul a bal-liberális hatalmi médiahenger, amely mindent retusál az előző hét évből, akkor kiélezett küzdelem várható az előttünk álló, bármikor bekövetkező országgyűlési választásokon. Különösen, ha olyan jelölt kerülne elő a nagy szocialista kalapból, akinek semmi köze tevőlegesen nem lesz a népnyúzó, saját hibák miatt bekövetkező megszorításokhoz.

Az MSZP-SZDSZ új kormány – ha feláll – elképesztő neoliberális ámokfutásba fog kezdeni. Benne az SZDSZ zsaroló potenciája a ’90-es évek elejéhez hasonló erejűvé válhat. Az ellenzék Fidesz–KDNP–MDF (?) vonala hiába kezdeményezi újra a parlament feloszlatását, csak újabb taktikai vereséget könyvelhet majd el.

Gyurcsány már bejelentésének másnapján, vasárnap délután tehermentes pártelnökként kereste az új miniszterelnököt: ahogy mondta, teszi a dolgát! Felvett egy új szerepet, amely máris jobban tetszik neki, mint korábban gondolta volna, és a kalandor bátorságával élvezi, hogy ideiglenesen kikerült a rá vadászók kereszttüzéből.

Ha sikerül kiegyeznie az SZDSZ-el, ha megtalálják azt a kormányfőt, amelyik Horn Gyula kifejezésével élve elviszi helyette a balhét, akkor erejét és idejét teljesen a párt belügyeire és életére szentelheti – ahogy azt Medgyessy megbuktatása előtt tette. És újabb minimax stratégiáját már a választásokra koncentrálja, ahol a cél: minimalizálni pártja vereségét.

A kalandor lapot húzott, és tétet emelt. „Ügyes!” – mondta Kohn bácsi. Csak figyeljük a kezét, mert a játékosunk csal!

Zárug Péter Farkas

politológus