Pedig Galgagyörk hallatán felkaphatta volna a fejét az összes hírszerkesztő, hiszen e faluban történő események már 2008-ban is borzolták a kedélyeket. A nagy hallgatás tökéletesen illeszkedik a politikailag duális rendbe szerveződött magyar médiarendszerhez.

A jobboldaliak – tisztelet a kivételnek – pusztán azért nem foglalkoznak a kérdéssel, mert a Gárda is szereplője a hírnek, ám velük nem lehet foglalkozni, a baloldaliak, pedig csak a roma polgárjogi aktivizmus rózsaszín oldalát mutathatják be.

Pedig Galgagyörkön nem a Gárda volt a lényeg, hanem mindaz, amire a településen történtek rámutatnak, az, hogy az elkövetkezendő tíz év legsúlyosabb problémája tényleg a cigányintegráció. Az egyszeri agresszió tragikuma mellett (Olaszliszka) a közeljövő társadalmi puskaporos hordójára sokkal jobban rávilágít mindaz, ami e faluban történik.

Sajnálatos, hogy már tavaly is az országos médiumok és a médiamunkások hadserege közül egyedül Bayer Zsolttól a Magyar Hírlapból és az Echo Tv-ből tudhattuk meg, hogy mi is történt Galgagyörkön.

Talán szokatlanul hosszan idézve bár, de szemtanútól mégiscsak érdemes felidézni, mi is történt a faluban akkor: „Galgagyörkön, a cigánysor egyik házában élt egy fiatal magyar házaspár. Amikor házukat megvették, még csak egy cigány család lakott ott, rendes, dolgos emberek, a mi házaspárunk jó barátságot ápolt velük. Aztán jó sok cigány lett Galgagyörkön is. S történt három évvel ezelőtt – mondom, három éve! –, hogy néhány alja ember egyszerűen beköltözött a magyar pár házába. (Hogy értsék: a mi párunk telkén áll egy száz négyzetméteres ház, abban lakott a család, s a telek másik részén áll egy húsz négyzetméteres ház, azt nyári konyhának használták. No, ebbe a nyári konyhába költöztek be a rohadékok egy szép napon, három esztendeje immár. S a rohadékok nem azért rohadékok, mert cigányok, hanem mert nem valók emberi közösségbe, azért.) Már innentől érdekes a hír, amelyet az alja média világgá kürtölt: »két szomszédos család viszálya«. Tehát ha holnap néhány rohadék beköltözik a sufnimba, attól fogva mi szomszédok vagyunk. Még jó, hogy nem szomszéd úr, a keserves mindenit! Beköltöztek hát a romák, a mi párunk pedig próbált jogorvoslatot keresni. Rosszul tették, az ugyanis nincs ebben az országban – de erre még később visszatérünk. Mikor elmentek a rendőrségre, azt a választ kapták, hogy hozzanak a polgármestertől és a jegyzőtől kilakoltatási papírt. Mentek a polgármesterhez, ott meg nem adtak nekik ilyen papírt. Hogy miért nem? Mert féltek azoktól, akik időközben szépen belakták a fiatal pár kis házát, akik aztán fizethették utánuk a közüzemi díjakat, mert azt természetesen nem fizették. S így suhant el három esztendő. A fiatal pár szaladgált fűhöz-fához, a »vendégek« meg még inkább elszemtelenedtek, miután látták, hogy őket az elfoglalt házból senki sem fogja kivágni. Hogy elszemtelenedtek végképp, onnan lehetett tudni, hogy elkezdték terrorizálni a mi fiatal párunkat. Naponta fenyegették őket, hogy »meg lesznek ölve, ki lesznek irtva«. Így, ebben a légkörben érkeztünk el néhány nappal ezelőttig, amikor is az egyik úgy megütötte a fiatal pár férfi tagját, hogy annak beszakadt a dobhártyája. A fiatalember elment a rendőrségre, és feljelentést tett. Ettől annyira felmérgesedtek, hogy vasárnap hajnalban betörték a fiatalok autójának ablakait, és kidöntötték a házuk kerítését. Majd vagy ötvenfős, kaszával, kapával felfegyverkezett csürhe körbevette a pár házát, és azt üvöltözték, hogy megölik őket. A pár ekkor kihívta a rendőrséget. A rendőrök három óra múlva jelentek meg a helyszínen. Négy (!) rendőr vonult ki, kicsit nézelődtek, majd elmentek. A fiatalember ekkor felhívta a Magyar Gárdát, és kérte, jöjjenek már oda, védjék meg az életüket, és segítsenek elköltözni, mivel a fiatalasszony az idegösszeomlás határán van, és nem csinálják tovább. Tehát 2008-ban Magyarországon egy fiatal pár úgy dönt, hogy elköltözik a saját házából, mert néhány roma terrorja erre készteti… A Magyar Gárda meg is jelent a településen. Jelenléte akadályozta meg, hogy a támadók behatoljanak a pár házába, és ott csak a jó ég tudja, mit műveljenek. Érdekes fejlemény, hogy a gárda megjelenése után azonnal meg tudott érkezni a Készenléti Rendőrség. A háznál a fegyvertelen gárdisták néztek farkasszemet a kapával, kaszával és szamurájkardokkal felfegyverkezett cigányokkal. Ebben a helyzetben a Készenléti Rendőrség a legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy akkurátusan igazoltatni kezdje a gárdistákat. A cigányokhoz a készenlétiek nem is szóltak. A gárda később a cigánysorról levonult a faluközpontba, ahol a község lakói már összegyűltek. A falubeliek vastapssal köszöntötték a gárdistákat, majd elénekelték a Himnuszt. Ezt követően a rendőrök vezetője megkérte a gárdistákat, hogy vagy tízen menjenek vissza a fiatal pár házához, és segítsenek bepakolni a holmikat a teherautóba, mert a pár költözik. De – tette hozzá a rendőrök vezetője – az egyenruhát vegyék le, mert az »irritálja a cigányokat«. Irritálja szegényeket – hogy mindjárt megszakad a szívem… Ez történt tehát Galgagyörkön, drága barátaim. A fiatal pár és egy másik család – anya három gyermekével – elköltözött a házából.” – írta a múlt év nyarán Bayer Zsolt. (Mi történt hát Galgagyörkön? Magyar Hírlap, 2008. 06. 17.)

Az eset – ahogy az előre várható volt – újra bekövetkezett. Csak úgy, hogy még tragikusabb állapotokat tükröz a tavalyihoz képest. A hét végén ugyanis nem magyarok kértek segítséget a Gárdától a cigányok ellen, hanem egy, a faluban lakó roma család kérte az Új Magyar Gárda segítségét a putrisor borgőzös, bármilyen közösségbeli együttélésre alkalmatlan agresszív cigányaival szemben. (Kár, hogy a választási kampányra koncentráló pártmédiumok ismét nem a jelenségre, hanem a kommunikációs csatározásokra koncentrálva még csak meg sem említették híreik között – lapzártánkig – az ismét polgárháborús helyzetbe sodródott falut.)

A fizikai védelemre szoruló család nyilatkozatai szerint: kisfiuk futballmeccsén belekötöttek a szülőkbe a garázda romák, és meg is fenyegették őket. A családfő elmondása szerint feleségét leköpték, és családja kiirtásával fenyegették. A sportesemény befejezésével egyidejűleg a falut rettegésben tartó cigányok gyülekeztek a helyi bisztrónál mintegy húszan és a putrisoron is közel ugyanennyien, és megismételték a halálos fenyegetésüket..

Két nappal korábban egyébként három cigány családot szintén hasonló módon provokáltak ugyanazon garázdák. Ekkor közel harminc fővel kivonult a rendőrség is a helyszínre, rendre intve a kaszákkal, kapákkal felfegyverkezett cigányokat. A folytatódó fenyegetések miatt, pénteken a megfenyegetett családok elköltöztek Galgagyörkről, otthagyva házaikat.

A faluban magára maradt család ekkor hívta a rendőrséget és a gárdistákat is. A rendőrök hamarosan megérkeztek a félelemből a falu központjában várakozó családhoz. A kiszolgáltatott házaspárnak a rendőrök nyíltan megmondták, ne számítsanak a hatóságok állandó védelmére, még ideiglenesre sem. Mindössze járőrautóval hazafuvarozták őket.

A gárdisták vasárnap délelőtt ismét olyan híreket kaptak, hogy a megfenyegetett családot újból meg akarják támadni, így 80-100 gárdista a helyszínre vonult és a falu határában várakoztak, miközben ők maguk is bejelentést tettek a rendőrségen. A média – az Echo Tv kivételével – elkerülte a települést. Azt, hogy a megfélemlített vidéki cigányság egy része nem rasszista hőzöngőket, hanem a gyengék és elesettek védelmezőjét, alternatív rendteremtő erőt lát az Új Magyar Gárdában a tehetetlen állammal szemben, és a hívó szóra száznál többen jelentek meg és több busznyi ember hagyta ott vasárnapi ebédjénél családját, hogy segítsen a bajba került cigány családnak, nem szabadott bemutatni.

Ahogyan azt sem, hogy a putrisor népe hogyan állítja meg a magyar állam rendőrségét és a tehetetlen rendőröket milyen alpári, törvényen kívüli módon fenyegetik a helyben többségi kisebbségiek. A helyszínre egyedüliként kiment Echo Televízió stábját is – rendőrök jelenlétében – halállal fenyegették.

Galgagyörk mára már nem (csak) a cigányok által elkövetett agresszív bűnözés, hanem egy lét- és életforma másik lét- és életformára való rátelepedésének, parazitaként való felszámolásának, és a normalitás elűzetésének lett a szimbóluma.

Cigány, magyar, zsidó, német, román, szlovák, mindegy ki, mind egyformán áldozata lehet, és az elkövetkezendő években áldozata is lesz ennek a primitív, exponenciálisan növekvő és magának új teret követelő parazita életmódnak. Néhány év és e létforma hihetetlen agresszióval, totálisan pusztít el minden emberi civilizációs környezetet, amivel érintkezésbe kerül, miközben az együttélés minimális normalitását is fel fogja számolni, ahogy a társadalmi toleranciát is.

A cigányság integrációjára nem gyógyír a diplomás romák állami, politikai elhelyezése. Ez a legkönnyebb feladat. Galgagyörkön kell cigányintegrációt végrehajtani. Hogy hogyan? Erre nincs válasz. Így szóljanak a hírek a darázscsípésről, egy égő istállóról és az új brazíliai zselés halfajról. Kit érdekelnek az elűzött családok?

A szerző politológus