Nem nehéz kitalálni, hogy ennek mekkora stratégiai jelentősége van. Messze nagyobb, mint annak, hogy ki ül a jól fizetett, de ma még nem túl jelentős európai parlamenti székekben. Mármint abban a 24-ben, ami nekünk jut. Aki idén tavasszal befut, az nagyon jó pozícióból készülhet fel a következő országgyűlési választásokra.

Ne tévessze meg az olvasót, hogy a legtöbb közvélemény-kutató jelentős Fidesz-előnyt regisztrált januárban. A Tárki 17 százalékos, a Medián 14 százalékos, a Szonda Ipsos 9 százalékos előnyt mért a biztos szavazók körében. A Demokrata ezzel szemben – lásd múlt heti számunkat – csupán sovány, 3 százalékot. Jelentős, 8 százalékos Fidesz-vezetést csupán a viszonylag kevés szavazót megmozgató európai parlamenti választásra mértünk. Csakhogy itt a bizonytalan és a nem szavazók aránya 63 százalék, azaz a lakosságnak csupán egyharmada gondolja ma úgy, hogy elmenne szavazni. Nem sok. Sőt, kevés.

Ráadásul ezen belül – felmérésünk szerint – az SZDSZ és a MIÉP szavazói lennének a legfegyelmezettebbek, azok szinte mind elmennének, s ezért az SZDSZ biztosan, a MIÉP nagy valószínűséggel mandátumot szerezne. A Fidesz szavazóinak már csak 74 százaléka, az MSZP-nek pedig csupán 64 százaléka megy el, ha a tét nem az országgyűlési, csupán az európai parlamenti mandátumok sorsa. Ha visszaemlékezünk a Demokrata múlt heti felmérésére, melyből megtudhattuk, hogy a választóknak csupán 21 százaléka gondolja azt, hogy az európai parlamenti választás arról szól, ami, míg a nagy többség szerint ez a kormány kétéves tevékenységének a tükre, vagyis valóban bizonyos értelemben akár előválasztásnak is tekinthetnénk, sok minden érthetővé válik.

Magyarország gazdasági értelemben megbukott, s ezt hétről hétre egyre kellemetlenebbül fogják a bőrükön érezni a választópolgárok. Közeledik az adóbevallások ideje is, ami sokaknak nem lesz kellemes esemény. És a gazdasági hanyatlás folyamata a jelek szerint tovább tart, az új pénzügyminiszternek nemsokára elő kell állnia a megszorító csomaggal, azaz a szegényedés újabb és újabb jeleivel szembesülnek a polgárok, miáltal az MSZP népszerűségének esése folytatódik, s ez nagyobb mértékűnek ígérkezik a jövőben is, mint az agresszív médiaviharban morzsolódó Fidesz-népszerűség romlása.

Ismerve az MSZP eddigi stratégiáját, s fölmérve a távlatokat, érthetővé válik az a példátlanul agresszív botránykampány, az a rendkívül kiterjedt és komplex gyűlöletpropaganda, amellyel naponta kell szembenéznünk. Az MSZP szavazótáborának jelentős részét teszi ki az a tábor, amely finoman szólva a hasán méri le a dolgok alakulását, és az anyázó tagadásban éli ki szabadságélményét. Ennek a tábornak esze ágában sincs megmozdulni azért, hogy néhány szocialista politikus jól fizetett állásban éldegéljen valahol a ködös messzeségben. De megmozdítható, ha ellenséget lát, vagyis ha ellenséget vetítenek elé, akitől félnie kell, s akit ezért ütnie kell, mert ha nem ő üt előbb, akkor az ellenség bántani fogja őt.

A forgatókönyv amilyen primitíven egyszerű, olyan hatásos e tábor esetében. Így lesz egy illuminált állapotban elkövetett kereszténygyalázásból antiszemita, vagyis fasiszta, vagyis szélsőjobboldali, vagyis fenyegető támadás, így lesz e lap újságíróiból börtönre ítélt rágalmazó, vagyis szélsőjobboldali bűnöző, így kell elhallgatnia Lovas Istvánnak és így tovább és így tovább… A botránypolitizálás nemcsak arra jó, hogy elterelje a figyelmet, de arra is, hogy a meglehetősen – már elnézést – színvonaltalan szellemiségű szavazótábort megmozdítsa.

Orbán Viktor szavait kifordítva szocialista használatra, „hogy együtt üssenek, ha ütni kell”. Az várható tehát, hogy újabb és újabb ügyek lesznek, melyek révén a balliberális médiumok segítségével a baloldal tovább hiszterizálja a közéletet.

Amire a válasz csak egy lehet, hogy a szeretet és az összefogás erejében bízva a jobboldal ugyancsak mozgósít, de pozitív motivációval. Valahogy úgy, mint amikor az embereket az árvíz elleni védekezésre hívják a gátra. Most is hasonló feladat vár ránk: Magyarországot meg kell menteni! Teremtsünk rendet a káoszban!… Akinek jobban sikerül a maga programjait elfogadtatnia, az nyeri a tavaszi választásokat, s több mint valószínű, hogy az nyeri a 2006-ost is.