Fotó: Demokrata/Vogt Gergely
Hirdetés

Anyám, én nem ilyen lovat akartam, mondhatná Karácsony Gergely főpolgármester, miután szokásos destruktív hozzáállásával váratlanul megszerezte a Rákosrendezőre tervezett beruházás jogait. A kormány elegánsan ellépett és bejelentette, hogy a főváros elővételi jogával élve immár kötelezettséget is vállalt a 2000 milliárd forintos beruházás legalább első részének, a telek megvásárlásának és részben a környezet mentesítésének megvalósítására. Az előbbi ára 50 milliárd forint, az utóbbié 25 milliárd. Mint köztudott, a fővárosi vezetés évek óta csődhelyzetről siránkozik, a 2025-ös költségvetés elfogadásakor például éppen 50 milliárd forint hiányról beszéltek, legalábbis ezzel indokolták, hogy Budapest idén sem teljesíti szolidaritásiadó-fizetési kötelezettségeit. Ennek tükrében jogos a kérdés, hogy hirtelen honnan terem ennyi pénz a monstre beruházásra.

Karácsonyék minden bizonnyal eltaktikázták magukat. Hiszen miközben a főváros az elmúlt hat évben semmilyen számottevő beruházást nem kezdeményezett, a környezetvédelem álarca mögé bújva rendre feszültséget szított a fővárost érintő kormányzati beruházásokkal szemben. Támogatta a magukat ligetvédőknek nevező anarchisták és hajléktalanok Városliget-ellenes akcióit, vétót kezdeményezett a Ráckevei-Duna melletti rozsdaövezetet felváltó Nemzeti Atlétikai Stadion ellen. Ezekben az ügyekben a kormány nem engedett, Karácsonyék ellenében is megvalósította a beruházásokat, miközben az ellenállás hisztériája összeforrasztotta a baloldali, a liberális és a zöld tábort. Hogy a Városliget XXI. századi modern közparkként minden korábbinál élhetőbb és zöldebb lett, a Magyar Zene Háza Európa legjobb középületének díját, a Néprajzi Múzeum a világ legjobb középületének díját nyerte el és az Atlétikai Stadion is a leglátványosabb létesítmények közé került, balliberális körökben nem számított.

A szokott reflexek ezúttal is működésbe léptek. Ha a kormány valamit fejleszteni akar, az a balliberális–zöld oldalon akkor is rossz, ha évtizedek óta pusztuló romok, a szocializmusból maradt környezeti ártalmak felszámolását eredményezi. A helyzet most még abszurdabb, mint a ligetvédők esetében volt: a főváros itt már nem is az ótvarzöld, hanem a puszta rothadás megőrzése érdekében lépett fel. Az előzmények ismeretében aligha gondolhattak arra, hogy harc helyett a kormány ezúttal átengedi a lehetőséget: mutassa meg a főváros, mit tud kezdeni a lepusztult területtel… A kormánynak talán kapóra is jött Karácsonyék kiszámítható ellenállása. Innentől ugyanis Karácsonyék a számonkérés folyamatos céltáblái lesznek: magukra vállaltak egy rendkívüli fejlesztést, amibe alighanem még belekezdeni sem képesek.

A csupa „nem” táblával jelölt út sehova sem vezet. Vagyis tagadással nem lehet előrehaladni. Amit Magyarországon is megtapasztalhattunk az 1945 utáni „osztályharc” helyben járásából, léleknyomorításából, a kommunista tábor leszakadásából. Hihetetlen, hogy vörösből zölddé váló utódaik még mindig rombolással és demagógiával próbálnak politikai karriert építeni.

Korábban írtuk

Valószínűleg most már Karácsony is érzi, hogy csapdába került. Noha „Rákosrendező-mentő” akcióját még a kormány ellenében hirdette meg, most már szokása szerint a kormányra mutogat. Azt mondja, együttműködés nélkül a terveik nem valósíthatók meg, és egyébként is nyugdíjas lesz, mire egy ilyen mértékű projekt befejeződhet…