„Kedves elvtársak, tisztelt frakció, hölgyeim és uraim, barátaim! Őszintén remélem, nincs közöttünk áruló, a termet alaposan átvizsgálták és elnézést az apró kényelmetlenségért, hogy szemérmességünket levetkőzve anyaszült meztelenül kell szót értenünk egymással, de hát egymás között vagyunk, nincsen takargatnivalónk! Próbálom ezúttal kerülni a durva szavakat, de nem hallgathatom el, hogy még nagyobb szarban vagyunk, mint amikor átvettem magamtól a zászlóshajó kormányát.

Tudom, hogy egy emberként álltok mögöttem, hogy átvegyem a Párt vezetését szegény Pistitől, és higgyétek el, nem jókedvemben teszem, hanem mert sajnos nincs köztetek erre alkalmas ember, valljuk meg, kicsit mind sárosak vagytok. Ezért is nem megyek a Köztársaság térre, kínos emlékű hely az, meg aztán nehezen is védhető, jobb lesz pártelnöki irodának a Vérmező utcában, a negyedik-ötödik emelet lesz az enyém, mindössze 1300 négyzetméter, a bérlet bagatell összeg, 80-90 millió, de Gyuri már intézi, hogy megvegyük és visszabérlem újra, bízzatok bennünk. Meg kell értenetek, hogy oda csak különleges belépővel jöhettek ti is, ebben a k..va országban nagyon kell vigyáznom magamra, a tojásból könnyen lehet tojásgránát, az arab terroristából meg magyar. No de vissza a témához! A kormányzati negyed ügyében már sok hülyeség elhangzott, a végleges döntésem, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet helyére kerül, ne tessék röhögni, igen, a Lipótmezőre. Majd fognak ezen gúnyolódni, de majd megunják. Hatalmas telek, gyönyörű kilátás, azonnali kezelés, csak vicceltem. Tudom, rohadtul unjátok már Molnár Lajost, kaptok is miatta rendesen, de majd lecseng a ribillió, ti pedig a pénztárcátokon érzitek majd, mire jó a reform nekünk. Haza és haladás. A balhét az SZDSZ viszi el, persze nekik is megéri, rengeteg ingatlan lesz a bezárt iskolákból, postákból, bőven jut mindenkinek. Akár Kóka, akár Fodor lesz az elnök, csak szívóskodnak, de tudják, nincs visszaút. Én demokrata vagyok, azt sem bánom, ha Katika kicsit bírálgatja a kormányt, a mezei tagoknak érzékelniük kell, hogy nálunk vannak platformok és különvélemények, de ti tudjátok, hol a határ, legalább is nagyon remélem. Még a Gyula is sokat segít, igenis, lehetünk néha populisták, de nem kell mindent rám fogni, mert valahol én is csak ember vagyok és én is utálom, ha kifütyülnek és megdobálnak, bár jó arcot vágok hozzá. Amikor retorikai szenvedélyességemben azt mondtam, hogy ”elk…tuk„, akkor még nem gondoltam, hogy el is fogjuk, ezért felszólítom a tisztelt frakciót, ezentúl ne csak reggel és este, hanem minden napszakban, sőt álmunkban is összehangoltan és összefüggően kommunikáljunk, különben nem húzzuk ki 2010-ig. Én optimista vagyok, hiszen nálunk a kassza kulcsa, az Európai Unió béna kacsa, Amerika, Anglia és Oroszország engem támogat, zsebünkben a magyar média és a rendőrség kizárólag minket szolgál és véd, megreformálom ezt az országot, még ha beledöglik is, van utánpótlás bőven Ázsiából. Jó, ha tudják az itteniek, hogy bármikor lecserélhetők, egymillió ázsiaival tényleg mi lehetünk Európa kis tigrise, napi két marék rizzsel már boldogok. A szociális kapitalizmus vagy kapitalista szocializmus a szabadság, a verseny szabadsága és a szabadság versenye, ezt jegyezzétek meg. Nincs értelme, de baromi jól hangzik, mint annak idején az imperializmus öt ismérve, ha még emlékeztek rá, Ildikó és Imre biztosan. Akadtak közületek, akik megróttak, amiért kissé elhatárolódtam a Kádár-kortól, de értsétek meg, be kell szorítanunk Orbánt, aki Horthy és Kádár utóda, legutóbb Lenint is idézte, meg kell bélyegeznünk, hogy nemcsak fasiszta, hanem posztkommunista is, egyedül mi és persze Ibolya képviseli a szociáldemokráciát és a modern kereszténydemokráciát, akkor meg az SZDSZ mehet a sunyiba. Azért is ért némi kritika – és ennek én mindig örülök, legfeljebb az illető mehet vissza dolgozni – szóval némelyek bíráltak, amiért elmentem a fiatal baloldaliak Che Guevara fesztiváljára. Lárifári, szélsőbaloldal, tudom, Guevara egy őrült tömeggyilkos volt, de harminc éve már bejött ugyanez, Aczél elvtárs engedte a maoistákat meg a polbeatet hülyéskedni, a fiataloknak tetszik az ilyesmi, persze csupa lipótvárosi forradalmár ez mind ma is, nem gondolják komolyan, hadd csápoljanak. Na, ennyi volt, elvtársak, lehet menni öltözködni, vár a büfé, engem meg az öregecskedő feleségem, szevasztok, hajrá MSZP! (nevetés, szűnni nem akaró taps, éljenzés)