Mostanában Ilf-Petrov klasszikus művét olvasom újra. A Tizenkét szék illetve folytatása, az Aranyborjú a szovjet NEP-korszakban játszódik, az új szovjet gazdaságpolitika reformidőszakában. Osztap Bender, a Nagy Kombinátor nálunk Baxter néven támadt fel. A nyolcvan évvel ezelőtti Szovjetunió és a mai Magyarország közötti hasonlóság ijesztő, ám érthető: ugyanaz az embertípus működteti. Az aranyborjút egyébként most láttam a Vörösmarty téren, a liberális tehénparádé egyik kiállítási tárgyaként – a turisták ott fényképezkedtek az aranytehén mellett, mely ma bízvást Magyarország szimbóluma is lehetne.

A Bazilikának hátsóját mutató lila tehenet már eltávolították, igaz, a Népszava publicistája máris megsiratta az „áldozati tehenet”, mely „a vallási türelmetlenség, a zsigeri gyűlölködés vétlen áldozatává” lett. Ugyanabban a lapszámban Dési János A magyar ember (homo sapiens hungaricus) című cikkében, némiképp Esterházy Péter Így gondozd a magyarodat című hírhedt opusát ismételve azt írja: „A magyar ember (homo sapiens hungaricus) rendszertanilag az »ember« fajához tartozó, olyan alfaj, amely derék, becsületes, szorgalmas, igazi jobboldali szavazó, bár kutatók kétségtelenül leírják azt a mutációját is, amely enyhe fokban degenerált, a szája szélén általában nyál folyik és teljes beszámítási képességének híján a szocialistákra, egészen pontosan a kommunistákra szavaz. (…) Egy egészen torzult formája időnként a liberálisokra adja a voksát. (…) előszeretettel választ magának olyan vezetőket, akik aztán szánt szándékból (sic!), merő gonoszságból nyomorgatják, vérét szívják. Mást sem tesznek, mint kibabrálnak »a magyar emberrel« s ez elégedettséggel tölti el őket. (Lásd erről részletesebben a komplett magyar ún. »jobboldali sajtót«.)” A balliberális sajtó nyalonca pontos leírást ad, köszönjük. Mi nem merészeltük volna. Visszatérve az 1926-os Szovjetunió és a 2006-os Magyarország közötti kínos párhuzamra, az egyik internetes újságban megjelent egy beszámoló egy litván dokumentumfilmről, melynek lényege, hogy 1986-ban Putyin, a szovjet KGB akkori vezetője titkos látogatást tett Budapesten, ahol megállapodott az akkori KISZ-vezetőkkel a „rendszerváltás” forgatókönyvében és a teljhatalom fokozatos visszaszerzésének módszerében. A jelen lévő KISZ-vezetők közt Fletót is említik. A különböző összeesküvés-elméletekhez hasonlóan ez a hír sem bizonyítható, legfeljebb valószínű, akár a legendás, oly sokszor cáfolt rózsadombi paktum, amelyet egyedül az igazol vissza, hogy pontról pontra teljesült. Úgy is mondhatjuk, a KGB vezetői tökkelütöttek lettek volna, ha nem tartják ébren és nem védik meg ügynökeiket és jól kiépített hálózatukat a szovjet csatlósállamokban. Ugyanezt tette és teszi ma is a CIA – igazából csak az a kérdés, miként osztja fel Magyarországot a CIA és a KGB, talán ezt is megtudjuk. Húsz év múlva. Akkor talán az is kiderül, pontosan miért jött Bushman elnök ide, talán csak nem azért a rakétatámaszpontért, amit Magyarországon szeretnének létesíteni… Mivel a balliberálisok szerint a magyar jámbor állat, nem lesz sok probléma vele. Dési cikkének utolsó sorai is ezt igazolják: „Amúgy a magyar ember a hétköznapokban bátran megsimogatható, ritkán harap. Néha ugyan morog. Sajnos kommunikációja, nyelve a kívülállók számára szinte érthetetlen, de megállapítható, hogy bátran tartható otthon is. Gyerekszerető. Ha vigyáz rá, és nem ingerli butaságokkal, még sok öröme lehet benne.” Hát igen. Ha ezt a használati utasítást több nyelvre lefordítják, és szórólapon átadják a határon az ide látogatóknak, fellendülhet a magyar emberek külhoni tartásának divatja is, melyet Baxter főminiszter nemrég szorgalmazott. Eljön az idő hamarosan, amikor a „dolgozók” kifejezésen kizárólag a prostituáltakat értik, azokat a lányokat, akik az út szélén „dolgoznak”, s akiket az adóhatóság már látókörébe vont, bár jogilag még vitatják, lehet-e állandó telephely nélkül adózni. Fogadjunk, hogy lehet. A bátor és igazságos közteherviselés valamennyiünk érdeke, persze nem csodálkoznék, ha ezek a „dolgozók” általános sztrájkot hirdetnének. Erről jut eszembe: mi van veletek, drága taxisok? Ugye, örültök a benzin árának? Semmi harapás, csak morgás? Vagy még az sem? Féltek, hogy Sólyom László nem ad közkegyelmet, úgy, mint a derék Árpi bácsi? Legalább álljátok körül az aranyborjút, és dudáljatok egyet a tiszteletére. Aztán szállítsátok a dolgozókat a MÁV felszámolt szárnyvonalain. Ezer kilométeren. A síneket, talpfákat hamar ellopják úgyis – tiétek a pálya. Autópálya! Több, mint amennyit ígértek!