Szilvásy György drámai bejelentése óta, miszerint „az őrültek száma megszaporodott”, és szélsőséges erők a parlamentet el akarják foglalni, valamint meg akarják ölni a politikusokat, az emberek többnyire erről beszélnek, kellően lehalkított hangon, a nemzetbiztonságiak pedig vadul keresik már a gyanús személyeket. A sajtó már elég alaposan kigúnyolta a riogatásnak szánt bejelentést, a rendőrség pedig keresi a hagyományőrző íjászokat, a csúzlikat és a fúvócsöveket, valamint az összecsukható fehér botokat. Hasonlít ez Baxter tavalyi bejelentésére a szlovák terroristákról, már akkor is azt írtam, milyen snassz ez, legalább csecsenek vagy arab terroristák vélhető támadása miatt mozgósították volna a rettenthetetlen magyar kommandósokat.

Az őrültek száma azonban kétségkívül megszaporodott, különösen azon az oldalon, mely a hatalmat gyakorolja és bitorolja. Már készül az új rendőrségi törvény, mely szerint ahol egyszerre két rendőr megjelenik, az műveletlen területnek számít, valamint Bajnai Kordon irányítása alatt új minisztérium kezdi meg áldásos működését: a Műveleti Területfejlesztési Minisztérium. Baxter ki is adta a jelszót: nem (kordont) bontani, hanem építeni kell! Nekem azonban az az érzésem, valójában saját hívei terveznek összeesküvést Baxter Caesar ellen, talán éppen Hiller Brutus vagy Szilvásy Cassius fenegetik a tőrt a nagy államférfi ellen, hiszen már háromszor utasította el a koronát a Köztársaság nevében, de vajon negyedszerre nem fogadja-e el? Vajon végakaratában Baxter Caesar Budapest hűséges és hálás népére hagyja-e hatalmas vagyonát, és ki lesz amaz Antonius, aki temetni jön őt és nem dicsérni? Sopánka néni a végleg megbukott Nap-keltében úgy vélte, a rendőrök nagyon helyesen döntöttek, amikor nem léptek közbe erőszakosan a Fidesz kordonbontásánál, mert „egy jól sikerült pofonnal visszaállhatott volna a ’80-as évek végi Orbán-imázsa.” Ezen a „jól sikerült pofonon” azóta is töprengek. Értem én Ildikó nénit, egyszerre vágyakozott egy jól sikerült rendőrpofonra a lelke mélyén, ugyanakkor felrémlett benne mindaz, ami az 1980-as évek végén szeretett pártjával, az MSZMP-vel történt, amikor jól sikerült rendőrpofonokat osztogattak a fennálló törvényes rend, a proletárdiktatúra védelmében. „Orbán útja természetesen az anarchiába vezet”, mondja egy régi nyalonc, Hiller Brutus szerint pedig nincs visszaút, Orbán végleg kifutott a jobbszélre: „Kerítésbontásával egyértelműen az agresszió, a rombolás előtt nyitott teret. Ha jelképesen is, de most ő húzta föl először az árpádsávos zászlót a Kossuth téren.” Még a minden lapot teleíró Orbán-fóbiás Debreczeni József is megengedi: „A kialakult helyzet természetesen korrumpálólag és hülyítőleg hat a baloldalra is…” Mi az, hogy! Nagyon is! Debreczeni egyébként a Mozgó Világ különdíját kapta 2006-os munkásságáért, a főszerkesztő hölgy, P. Szűcs Julianna Ott áll, másként nem tehet című dolgozatában dicsérte – Lutherhez hasonlítva ezzel – D. J.-t, aki nem paktumozik, hanem nyíltan Mussolinihez és Hitlerhez közeli politikusnak nyilvánította Orbánt. „Debreczeni József tanulmányában s általában véve Debreczeni József közírói magatartásában az a legjobb, hogy efféle hallgatólagos paktumról szemlátomást nem vesz tudomást. Lehet, hogy mint magánember olykor ő is álmatlanul forgolódik ágyában, néha fél, netán szorong, de képernyője előtt a valamennyiünknek oly ismerős érzésből szinte semmi sem marad. Mintha az Úristen és gépének billentyűzete közé anyagidegen szempont be nem furakodhatna.” Az olvasó csettint, ezek aztán tudnak írni! Őket aztán nem zavarja „a píárral és marketinggel fölhabosított kontroll nélkül működtetett tömegmozgalomnak stilizált utcaszínház”, írja az anyagidegenséggel küzdő főszerkesztő. Tamás Ervin a Népszabadság vezércikkében megállapítja, utalván az egykori tévévitára Baxter és Orbán között: „Amit érez [mármint Orbán], az nem méreg. Nem düh. Az fortyogó gyűlölet. Revánsvágyát egy szokásosnak mondható politikai győzelem nem elégítené ki, csak az, ha ellenfele egyszer s mindenkorra eltűnne a süllyesztőben. Persze, nem a fizikai megsemmisítés lebeg a szeme előtt, hanem az, hogy Gyurcsány pária legyen saját pártjában és saját hazájában.” Hej, Tamás elvtárs, sokan vagyunk ezzel így, magunkfajták, alighanem ez az a bizonyos „új többség”. Pedig hát március idusától nem kell félnetek, a fémdetektor kimutatja a tőröket. Anyagidegenek vagytok mind.