A magyar féldemokrácia elmúlt tizenhat évének számos tanulsága van, az egyik legfontosabb az, hogy a balliberális oldalt erkölcsi alapokra hivatkozva nem lehet meggyőzni vagy bírálattal illetni, mert ugyanolyan értelmetlen, sőt veszélyes dolog, mintha a betörőt meghívnánk egy pohár borra, és megpróbálnánk meggyőzni a hetedik parancsolat igazságáról. Ugyanis a betörő abból él, hogy lop. Mindez arról jutott eszembe, hogy 2006 egész politikai küzdelme és ellenzéki kudarca nagyjából ezen a jó szándékú tévedésen alapult.

Akárcsak Sólyom László szózatai vagy az „emberjogászok” naív próbálkozásai a rendőrállami módszerek leleplezésére. Egy olyan országban, ahol a rendőrség önhatalmúlag akár az egész fővárost is műveleti területté nyilváníthatná sőt le is lőhetné, aki este hat után kimerészkedik az utcára, nos, ott megint minden az Állam jóindulatán, kegyes hangulatán múlik, akárcsak a létező szocializmusban. A Hírszerző internetes újság (nyilván nem véletlenül) vezető helyen, afféle karácsonyi ajándékként közölte Robert W. Tracinski három éve megjelent írásának fordítását. Címe: A kapitalizmus erkölcsi alapjai. Mivel a magyar lakosság zömével sikerült már nemcsak a szocializmust, hanem a balliberálisok által vezetett kapitalizmust is meggyűlöltetni, érdeklődéssel olvastam a művet, melynek mondandója: „Senki sem értette még meg, hogy a kapitalizmus nemcsak hasznos, hanem erkölcsös is. A kapitalizmus ugyanis az egyetlen olyan rendszer, amely teljes mértékben engedi, sőt bátorítja az emberi élethez szükséges erények gyakorlását. Ez az egyetlen rendszer, amely megőrzi a független elme szabadságát, és elismeri az egyén sérthetetlenségét.” Nos, ezt a magvas idézetet ki kellene függeszteni a közintézmények falán, fel kellene olvasni a hajléktalanoknak és munkanélkülieknek, valamint a segélyből élőknek és a börtönlakóknak. (Az „egyetlen rendszer” jelzős szerkezet amúgy nagyon hasonlít a marxi-engelsi-lenini-sztálini igazságok kérlelhetetlenségére és fenyegetően tömör igazságára.) A szerző szerint „a kapitalizmus lényege, hogy megtiltja a fizikai erő és a csalás alkalmazását az emberek közötti kapcsolatokban.” Mi az, hogy! Nagyon is! Törvényesen és tisztességesen! Csak át kell tanulmányozni még a magyar milliárdosok sikertörténeteit. Ez a Tracinski nevű amerikai publicista egy individualista magazin szerkesztője, cikkeiben régóta szorgalmazza az Irán elleni háborút és szerinte a holokauszt oka is az volt, hogy a németek nem amerikai típusú individualisták voltak, hanem össztársadalmi értékekben hittek. Tracinski szerint a jóléti állam is gonosz dolog, szóval azt kell hinnem, Baxterünk és Kóka, Molnár meg a többiek mind a kapitalizmus erkölcsi alapjain állnak. A sokat emlegetett versenyképesség erkölcsi alapja is innen vezethető le: fogd a pénzt és fuss! A szirénhangok a megbékélésről beszélnek (főleg a tetten ért betörők és az orgazdák), de a balliberális alaphangot azért tartják erősen. Debreczeni József már-már az öregecskedő feleségek hisztériájával vádolja Orbánt: „Orbán Viktor erőszakos, antiparlamentáris, vezérelvű populizmusa sok szállal kötődik a két világháború közti szélsőjobboldal tömegmozgalmaihoz. Inkább a korai fasizmus, kevésbé a nácizmus szellemiségéhez, politikai kultúrájához és eszköztárához. Maga Orbán kötődik a korai Mussolinihez (és Hitlerhez)” – állapítja meg a minden balliberális fórumot telesíró szerző. Számomra ez azért izgalmas pszichiátriai jelenség, mert bármennyire utálom és megvetem is szegény Baxtert, vagy kommunista elődeit, egy pillanatra sem vélem benne felfedezni Lenin vagy Sztálin követőjét – ahhoz kicsit nagyobb olvasottság és nagyobb ország is kellene. A drága Bolgár úr és még sokan mások megint kiakadtak azon, hogy ők jobban gyűlölnek, mint mi (copyright Korniss), Bolgár egyenesen „a Horthy-korszak keresztény nemzeti kurzusának visszatérésétől” retteg a Népszavában „egy az egyben”, mivel Orbán ki merte jelenteni, kereszténységünk és magyarságunk miatt gyűlölnek minket annyira, míg Buda Péter ugyanott Zsidózzunk még egy kicsit! című felhívásában Prohászka „antiszemitizmusa” ürügyén megjegyzi: „És végül jönnek a Lenin-fiúk. Akik ugyebár zsidók voltak, kacsintanak össze a pedert bajszú színmagyarok.” És persze a nyilaskorszak „artikulálatlan, torz szellemisége” köszön vissza a Magyar Nemzet publicisztikájából, mely Buda korábbi bárdolatlan cikkére reagált. Pödörgetem a bajuszomat, békülnék, ha volna kivel, várom a betörőt. Legyen meglepetés, hogy mivel.