Baxter kijelölt főminiszter mindig tud valami jót mondani. Azt nyilatkozta, hogy az MSZP most kegyelmi állapotban van. Arra utalt, hogy pártja még nem vesztette el népszerűségét, minden esélye megvan, hogy végrehajtsa a „reformokat”. Az Isten kegyelméből való állapotra aligha gondolhatott Baxter, aki rendszeresen bérmálkozott, és „Istenemre!” felkiáltással erősítette meg mondandóját (és ez nem lárifári). Az MSZP-SZDSZ-koalíció azonban nem kegyelmez Magyarországnak. Nézegetem a miniszteri névsort, nekem az tetszik a legjobban, hogy a hírek szerint Szekeres Imre lesz az új honvédelmi miniszter.

Ez minden bizonnyal a magyar nép és Szekeres Imre régi vágya volt, nem is tudnék alkalmasabb embert erre a posztra. Kár, hogy egyenruha nem jár hozzá, úgy még fessebb lenne, „erőt, egészséget, Szekeres elvtárs”! Az is meglepett, hogy a Szonda Ipsos a pártok között most először oly sok év után ismét feltette a listára a KDNP-t, melynek támogatói immár a felmérés szerint elérik a 0,4 százalékot. Mivel magam is ennek a pártnak vagyok a tagja, örömmel állapíthatom meg, már dübörgünk, mint a gazdaság. Baxter mindenütt túlteng, akár a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, de főként az interneten fejti ki eszméit, egyes politológusok szerint blogja tette oly népszerűvé, melyet ugyan – mint kiderült – segítői írnak, de ez voltaképp mindegy is. Gyönyörű négy évünk lesz megint, legfeljebb félidőben Baxtert visszacserélik az Ügynökre, és az SZDSZ három minisztérium helyett ténylegesen is megkapja valamennyi tárcát. Sajnos, a Fidesz megint okvetetlenkedik, a kétharmados törvények miatt mégsem lesznek miniszterhelyettesi posztok, pedig a pártállami időkben igen jól csengő funkcióról van szó. Azért is sajnálom, hogy a Fidesz nem elég alkotó ellenzék, mert annak idején legfelső szinten tisztázták, hogy a szépirodalomban bírálható, esetleg korrupcióval vádolható személy (a Kádár-korban) a miniszterhelyettes: odáig még elnyúlhat a kapitalista, imperialista, szovjetellenes burzsoá reakció keze, de a miniszterek érinthetetlenek. Így lett egy 1977-ben, Debrecenben bemutatott színdarabomban miniszterhelyettes a miniszterből. A darab címe az volt: Nem fogunk hazudni, és arról értekeztem, elképzelhető-e a létező szocializmusban, hogy egy országgyűlési képviselő soha ne hazudjon. Ma már tudjuk, ez nem elképzelhető, ez rendszerfüggetlen.

Amerikai nagynéném hozott egy érdekes újságkivágást a Parade című amerikai lap 2005. november 27-ei számából. Azokról az amerikaiakról írnak, akik sok pénzt csináltak Irakból. George Tenet, korábbi CIA-igazgató négymillió dolláros szerződést kötött könyvére, Paul Wolfovitz a Pentagonból a Világbankhoz került, évi 300 000 dolláros adómentes jövedelemmel, de igen jól járt Paul Bremer iraki kormányzó is. Az Irakban szolgáló amerikai közlegények havi 3104 dollárt kapnak, egy őrmester 3637 dollárt, egy százados 6373 dollárt (ezek időnként hősi halált is halnak), egy egycsillagos tábornok havi 12 809 dollárért viszi el a szabadságot az iraki bennszülötteknek. Közben Afganisztánban is kezdik nagyon unni a felszabadítókat, az ottani magyar kontingens sincs irigylésre méltó helyzetben. De majd Szekeres elvtárs meglátogatja és lelkesíti őket, remélem. Nagynéném hozott egy International Herald Tribune-t is, melynek fizetett hirdetési mellékletében Mongólia ajánlja magát, körülbelül úgy, ahogyan Baxterék a Financial Timesban tették. A kétmillió nyolcszázezer lakosú Mongólia a hirdetés szerint 1921 óta független, évi 5,5 százalékos GDP-növekedéssel lép „a prosperitás útjára”, államiságának nyolcszázadik évfordulóját ünnepli, és a hirdetés közli Bush elnök és a mongol elnök közös képét. Mongólia tizenegymillió dollárt kapott hadserege fejlesztésére, fellép a terrorizmus ellen, és kontingense van Irakban. Mondhatni, magyar-tatár két jó barát, nagyjából hasonló súlycsoportban. Amúgy a hirdetést feltehetőleg a „legnagyobb mongol kereskedelmi bank”, a Zoos szponzorálta, mert több cikk is szól róla. A magyar pénzintézetek hirdetéseit és a magyar államkincstár kötvényeit hasonló, nagyarányú érdeklődés jellemzi. A Baxter-féle reformok hallatára tódulni fognak a külföldi befektetők, Kóka pannon pumája kikerül az állatkertből. De ki lép a magyar puma helyére? A patkány, vagy a sakál? A hiéna vagy a dögkeselyű? Az MSZP kegyelmi állapotban van. Istennél a kegyelem. Még szerencse, hogy II. János Pált nem sikerült lelőni Máriapócson 1991-ben. A Nemzetbiztonsági Hivatal szerint nincs írásos nyoma a merénylet tervezetének, és az sem világos, kinek állt volna érdekében a gyilkosság. A kommunistáknak semmiképpen. Csak a katolikusok lehettek.