Ha Ráth-Végh István élne, alighanem szívesen gyűjtené az emberi butaság balliberális jelenségeit, de sajnos, 1959-ben elhunyt. Egy egész munkaközösség is kevés lenne ahhoz, hogy megfelelő módon feldolgozza az MSZP-SZDSZ politikusainak és nyaloncaiknak napi hazugságait, de az utókor nyilván jól fog szórakozni rajtuk. A Kádár-tisztelőktől a Soros-kegyeltekig, vagy a Horn-imádóktól a Kuncze-rajongókig terjedő bérlistán újabban a Gyurcsány-Kóka-páros szemérmetlen csókosai kapnak magas gázsit és kitüntetéseket, legutóbb a mélymagyar Spíró György kapott életműdíjat a Táncsics Alapítványtól. Szegény Táncsics. Olvasom az egyik internetes újságban, hogy Asperján György, József Attila-díjas író legújabb botránykönyvének híre még a Vatikánig is eljuthat és nagyobb vihart fog kavarni, mint a mocskos Da Vinci-kód. „Jézus megnősült, öt gyermeke született, Máriát pedig megerőszakolták sommáslegények” Asperján szerint, aki „a keresztény egyházat hazugnak és kizsigerelőnek titulálja” a stop.hu lelkes beszámolóját idézve. „Jézus retkeslábú, kegyelemkenyéren élő vándorprédikátor volt”, vallja a szerző, aki úgy gondolja, börtönbe kerül nézetei miatt, és ott írja majd meg a folytatást. Ez persze hiú remény, mert Jézusról ilyesmit írni (lásd még Spíró stb.) kifejezetten haladó és jól jövedelmező üzlet, ennek ellenére üzleti siker terén Asperján aligha léphet Dan Brown nyomába, bár „könyvét a történelmi Izraelnek ajánlotta”. Melegen ajánlanám, térjen vissza az előzményekhez, és írjon botrányos könyvet Mózesről, a fáraó szeretőjéről, bebizonyítva, hogy Mózes valójában nő volt és azért kellett menekülnie, mert megdézsmálta a fáraó kincstárát és megrontotta a fáraó gyermekeit. Az Ószövetség történetei még számtalan lehetőséget kínálnak az írói értelmezésre, és a történelmi Izrael hálája sem marad el. Vannak még néhányan, akik „az utolsó töltényig” kitartanak, azoknak ajánlanám még témaként Marx és Engels titkos házasságát, esetleg Sztálint, aki Lenin gyermeke volt egy grúz prostituálttól.

Olvasgatom a Népszabadságban Kasza László cikkét (december 7.) A gyávák gyűlölete cím alatt, azzal kezdi: „A gyűlölködés nemzeti karakterünk fontos összetevőjévé vált. Ennek egyik legaljasabb megnyilvánulási formája azok megrágalmazása, akik nyíltan ellenálltak a diktatúrának. Börtöntársai elárulásával gyanúsítják a halálra ítélt Mécs Imrét és az életfogytiglanos Göncz Árpádot. Besúgással és a kádári rendszerrel való együttműködéssel vádolják a demokratikus ellenzék tagjait.” Szegény Kasza kettős mércével vádolja a jobboldalt, különös tekintettel Fábry Sándorra, és hozsannákat zeng Konrád Györgyről, Kis Jánosról, Tamás Gáspár Miklósról, Szabó Miklósról, Haraszti Miklósról, Demszkyről, ami egyrészt ízlés dolga, másrészt rávilágít arra, maga a szerző egykor miért szerette annyira a Szabad Európában ugyanezen kiváló ellenállókat (Rajk Lászlót valamiért kifelejtette, de még Kőszeg Ferencet is, aki igen tanulságos emlékeket publikál a Magyar Narancsban). Kasza cikke vége felé megjegyzi, „külföldön értetlenséggel veszik tudomásul, hogy Nobel-díjas írónkat, Kertész Imrét, akire minden más ország büszke lenne, nálunk »idegenszívűnek« nyilvánítják, és kétségbe vonják magyarságát.” Mint Imre Kertész készülő, monumentális monográfiájának szerzője, mondhatnám, legyen rá büszke minden más ország, de nem mondok ilyen szörnyűséget, nehogy a gyávák gyűlöletének bűnébe essem, bár eléggé utálom a gyávákat.

Ide illik Dalos György beszámolója is a Magyar Könyv Alapítvány Fordítástámogatási Irodájának eddigi tevékenységéről (Tíz év, ötszáz könyv, Élet és Irodalom, 2007. november 16.). 570 könyv fordítása kapott 210 millió forint támogatást, s e könyvek 38 nyelven negyven országban jelentek meg. Az 1999-es frankfurti könyvvásár óta van némi sejtésünk, milyen írókat támogat a magyar állam az adófizetők pénzéből, de azért az kissé meglepő, hogy Kertész eme listán negyven (?) könyvvel szerepel „mintegy húsz” (mintegy?) különböző nyelven. A berlini Dalos így szól hozzánk: „A figyelmet egyértelműen a Sorstalanság németországi diadala keltette fel, és a Nobel-díj megsokszorozta. Hogy miért van szükség mégis támogatásra? Azért, mert közepes és kis országokban viszonylag magas példányszámmal sem lehet fedezni a költségeket.” Esterházytól 32, Nádastól 16 művet fordíttatott le az MKA. Ajánlom Asperjánt.