Már vártam, mikor leszünk már nemcsak irredenta, fasiszta, nyilas, antiszemita csőcselék, hanem terroristák is. Tudtam, hogy eljön ez az idő. Drukkoltam is, nehogy a szlovénok által a Bakonyban elvesztett, vállról indított rakétát valamely (szélső)jobboldalhoz bármilyen módon köthető személynél találják meg. Én a cigányokkal vagyok, indulnék Malmőbe, de sajnos, az Európai Unión belül nincs politikai menedékjog. Kár. Kertész Ákos egykori író a Népszavában elengedte magát, egy veretes mondását idézzük az emeletes tódításokat szemléző Alul-írott rovatban.

De sajnos, muszáj még Kertésztől idéznem, aki nem Imre Kertész, mert a nagy Nobel-díjas bölcsen hallgat választott honában, Németországban, ahol őt legjobban értik. Azt még el tudom fogadni K. Ákostól, hogy utálja Orbánt, és imádja Baxtert: „Akinek Orbán Viktor az ellenfele, még az ágyban a feleségének sem suttoghatja, hogy »hazudtunk«, mert nem tudhatja, nincs-e poloska a párnájában.” Tudom én, K. Ákos nem valódi poloskákra gondolt, de azért eljátszom a gondolattal, mármint a poloskás ágynemű víziójával. K. Ákos szereti Baxtert, és keményen kimondja, „…ezzel a mostani magyar jobboldallal nincs konszenzus, hiába is szeretnénk, mert lehetetlen. Ahogy a rákot nem lehet prizniccel gyógyítani.” Ez is rendben van, keressen a baloldallal konszenzust Ibolya és Károly, valamint az a néhány ember, akinek ettől függ a megélhetése. Más csapatban játszunk, ennyi. De azért az, amit K. Ákos még megenged magának, kissé elgondolkodtató ebben a rendőrállamban, amit Kuncze és Demszky oly lelkesen támogat. „Terroristákkal nem tárgyalunk, terroristák nem diktálhatnak! Ez a mi politikai kultúránk, az euro-amerikai politikai kultúra álláspontja. Az ártatlanok, semlegesek megfélemlítése, a zsarolás, az ultimátumok küldése éppúgy terrorizmus, mint a gépeltérítés és a robbantás. A kettős beszéd, Orbán személyes szónoki stílusa is a terroristák és populisták kommunikációs módszere” – és így tovább. Szegény Ákos! Nagyon megdolgozott a honoráriumért. Akárcsak eszmetársa, Bitó László a Népszabadságban, aki „Miért szeretem Gy-F.-et?” című cikkében november 14-én a férfiszerelem megható tanúbizonyságát adta közre. Bitó László író, orvoskutató (1934) a New York-i Columbia egyetem emeritus professzora az 1990-es években hazatért Budapestre, amúgy az eutanázia lelkes propagátora, Boldogabb élet – jobb halál című kötete akár szerelme tárgyának kormányprogramja is lehetett volna. Bitó a „jézusi útmutatás” alapján szereti Gy. F.-et, akinek „őszödi beszédéből kiderült, mennyire gyűlöli a hazugságot, a teljes igazság ki nem mondását is.” A konklúzió is mélyen keresztényi alapvetésű: „Aki beismeri a hazugságot, azt könnyű szeretnem, mert képes felismerni, miben tér el az igaz a hamistól. De félek attól, aki csalhatatlan igazmondónak vallja magát, mert előbb-utóbb elhiteti híveivel, hogy ő, és csakis ő az abszolút igazság birtoklója: maga az Úristen” – fejezi be önvallomását Ákos elvtársa, László. A vörös farokban ott van persze szegény Orbán, az isten, akinek már az sem elég, ha – mint a balliberálisok invitálják folyamatosan – egyszer megkoronázzák a Duna jegén. Ezek a nyaloncok azonban legfeljebb mohó nyelvcsapásaikkal próbálnak kitűnni a névtelenek kórusából. Vannak azonban olyan félkegyelműek is, akik szorgos sajtómunkásokként már csak a botránykeltésből élnek. Újmagyarul írnak, vagyis Esterházy-stílusban, Imre Kertész-stílusban, főleg az interneten. Egyik vezéralakjuk, Tóta W. Árpád a köztársasági elnökről mondott súlyos ítéletet. Sólyom László „udvari bolondba oltott köztársasági elnök”, aki Magyarországon „nem a törvényt, hanem a kiskaput képviseli”. Tóta W. a szentesi orvosok büntetésének enyhítését sérelmezte, akik állítólag hatvanöt millió forinttal rövidítették meg az „egészségkasszát”, ahogyan ő fogalmaz, vagyis hát azt a feneketlen zsebet, amelyet Molnár egészségügyi miniszter most kifordít, és betegek, élőhalottak, hullák fordulnak ki a zsebből, no meg a közös kassza áldásaiból. Egyik oldalon Baxter, a zseni, középen Sólyom, a félkegyelmű, jobbszélen a fél (lassan egész) ország, a terroristák. Nagyon nem kedvelem Tamás Gáspár Miklóst, és aligha fogom úgy szeretni, mint fent nevezett elvtársak Baxtert, de kénytelen vagyok egyetérteni Népszabadság-beli cikkével (Könyörgöm, oszlassák föl!). Ő az amúgy is oszladozó farizeus-pártot, az SZDSZ-t szólította fel, de felhívása az egész baloldalnak szól. Idézem: „Jobb lesz nektek – és mindenkinek.” És nem is fog fájni, teszem hozzá. Nálatok a hatalom, dicsőség, és főleg a lóvé. Főleg.