Keresd a nőt!

Ma épp Karinthyt olvasok. Amikor látom, hogy a közösségi médiában mindenféle könyves, meg kultúrával foglalkozó oldalakon nagyon vastag, sok száz oldalas, csiricsáré borítójú bestsellerekről vitáznak, arról, hogy a nem tudom, milyen sorozat ötödik részében a vámpírnő győz vagy a farkasember, akkor általában megrázkódom, kikapcsolom a gépet, és a könyvespolcomhoz lépek. Itt óvatosan leemelek valami könyvet, szigorúan régit, vászonkötésűt, szürke vagy barna borításút, kissé kopottat, melyen általában csak a szerző neve olvasható és a mű címe, majd elmerülök a régi papír illatában, és olvasgatok. Ez egyfajta ellenszer a modern világ ellen.

Nem szeretem a könyvnek látszó tárgyakat, akkor se, ha a bestseller lista második helyén végeztek, és a nagyon híres és fontos kritikus azt nyilatkozta róla, hogy még jobb, mint az előző volt.

Most épp Karinthy Frigyes került a kezem ügyébe. A Capillária című regénye a férfi és nő kérdéskörét boncolgatja, kissé utópisztikus formában. Karinthyt foglalkoztatta ez a kérdés, nagyon is, több híres gondolata közismert.

„Lehet-e őszinte barátság férfi és nő között, igen vagy nem, és ha igen, miért nem?” Ez az egyik. „Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.” Ez a másik. „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.” És szerintem ez a legjobb.

Furcsa, hogy az emberiség mit össze nyűglődik ez ügyben már évezredek óta – kezdve a sort mindjárt az Odüsszeiával.

Sokszor látom, hogy férfitársaim egy része kesereg nő ügyben. Dühöng, panaszkodik, asztalt csapkod, vagy ködös filozofálgatást használ fájdalomcsillapítóként.

Posztolgatnak a Facebookon az „igazi„ nőről, aki bezzeg régen volt, de ma már nincs, és aki egyfajta keveréke a Babba Máriának, meg az anyukájuknak, és közben olykor megosztanak pucér nős képeket tökéletes testű pornós Macákról.

Nos, a férfiak egy része azért nem találja a NŐT, mert az csak a képzeletében létezik, és ahhoz egyetlen valódi nő sem tud felérni.

A valódi nők se a combfixes Macát, se a szent Ősanyát nem tudják megvalósítani, mert azok a maguk kategóriájában tökéletesek.

És aki a tökéletest keresi, az csak önmagát okolhatja.