Hirdetés

„Se kovásza kenyerének, se vize malmának” – szól a mondás. Nehézségek közepette könnyűnek találtatnak, akik ezzel még hencegnek is. Sok beszédnek sok alja. Az Agrárminisztérium azokra számít, akik őrlődés helyett a molnárok segítségére kelnek.

Mert csak ekképpen lesz kalászból kenyér. Rendkívüli idők korparancsa hát, hogy felülemelkedjünk saját magunkon. Ideje, hogy a tavaszi munkálatok során mindenki betöltse hivatását erdőn-mezőn, gyümölcsösben és a kertben. Új munkalehetőséget teremt a veteményes annak is, aki időlegesen elvesztette a munkáját. Annak is, aki emiatt életmódváltásban leli meg a jövőjét. A földek most várják a gazdákat, és számítanak azokra az önkéntesekre is, akik úgy lendítenek az országon, hogy magukon segítenek. Az Agráminiszté­rium minden lehetőséget megteremt, hogy a mezőgazdaságban fennakadás nélkül tovább folytatódjon a termelés. Ennek jegyében Munkaszüret.hu címmel a tárca honlapot is indított, hogy ne maradjon tennivaló szorgos marok nélkül. És ezért szorgalmazta Nagy István agrárminiszter, hogy nyissanak ki a piacok. Ez nem csak termelők érdeke, a vevőké is, hiszen a szabad levegőn biztonságosabb a bevásárlás. A munka sem állhat le a földeken, fontos, hogy mind zavartalanabb legyen az áruforgalom. Hiszen nem tudhatjuk, meddig nyújtózik a válság, addig is lehetőleg minél több friss és vitamindús táplálékot kell fogyasztanunk.

Szükséges is mindez, hiszen minden energiánkat a baj leküzdésére kell fordítanunk. Komoly felelősségvállalást kíván tőlünk a 2020-as tavaszi verőfény. Sajnos egyre nagyobb árnyékot vet majd az évszakra a vírussal való vesződség. Gond­űző erőfeszítéseink már most több és több nyűggel járnak. Ehhez türelem és belátás szükségeltetik, és építő hozzáállás. Mindenkitől. A koronavírus terjedése ugyanis nagy terhet ró a központi irányításban, egészségügyben és rendvédelemben dolgozó honfitársainkra. Kockázatos feladatot látnak el. Sok szó esik erről. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a mezőgazdaságban dolgozók helytállása nélkül pedig alapvető létszükségleteinket sem tudnánk fedezni. A hazai szektor minőségi ennivalót és szomjoltót tesz az családok asztalára.

Az Orbán-kabinet, az Agráminisztérium mindent elkövet azért, hogy hazánkat ne kelljen lélegeztetőgépre kapcsolni. Ehhez a közös erőfeszítéshez mindenkire számít Nagy István szaktárcavezető. Írásra biztató személyes üzenetét tolmácsolom, amikor a tárca nevében kezet nyújtunk mindazoknak, akik a tavaszi munkálatokhoz csizmát húznak. Kimennek a szabadba, hogy Kert-Magyarország gondolata 2020-ban új erőre kapjon.

Arról beszéltem eddig, hogy kerüljön étel a tányérra, és tudom, még e virtuális vasárnapi ebédnél sem illő méltatlan dolgokat felemlegetni. Ám szükség törvényt bont. Vannak, akik nem tudnak késsel-villával bánni. A képzeletbeli fehér abrosz mellől emlékeztetnék arra: a békaperspektívából kuruttyulók zsivajában is tisztán szól egy hang. A józan paraszti ész szava. Somogyi Imre (1902–1947), Kert-Magyarország eszméjének apostolaként így beszélt a nevezetes 1943-as szárszói konferencián: 

„Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a rossz hír szárnyon jár, de azt is tudjuk, hogy a rossz hír szárnyalása közben terjed, nől is.” A XXI. században sincs ez másképp. Látjuk a balfékek lejáratókampányát, halljuk a suttogó propaganda duruzsolását, öntevékeny víruskommandójuk gyalázkodásait a közösségi médiában. Van, aki kedvet szegne, van, aki kenyeret. A társadalomnak ez utóbbira van szüksége. A polgárok zöme nem politikai csatazajra, hanem kenyérre, munkára és biztonságra vágyik. Hiába csendül fel a bajban zavartkeltők pártkongresszusain az Internacionálé, a múltat végképp eltörölni nem lehet. 

Féja Géza (1900–1978), a föld népéért küzdő népi író szárszói mondatai is óva intenek bennünket: „Igen átlátszó hamisjátéknak tartom azt, hogy egy kis csoport állandóan a demokráciát és a szocializmust hangsúlyozza, ugyanakkor azonban a maga kisebbségi véleményét rá szeretné erőszakolni a többségre olyan módon, hogy eleve megbélyegzi azokat, akik az ő kisebbségi véleményét nem fogadják el s nem tartják egyedül üdvözítő hitvallásnak.” Nincs új a nap alatt. De hogy is folytatta a literátor? Lássuk csak: „…nem becsülöm túl az efféle kísérleteket, de elkövetőik és megbízóik lelkivilágára és erkölcsi értékére fényt vetnek.” ν

A szerző az Agrárminisztérium tanácsadója