Késelés

Borzalmas hírt olvastam. Megkéselt egy 11 éves gyereket egy afrikai migráns (magyarul területfoglaló) Németországban.

„A férfi menedékkérőként élt Németországban, Passau mellett, az osztrák–német határ közelében. A német menekültügyi rendszernek hála a férfinak volt egy segítője is, aki a társadalomba való integrációját hivatott segíteni. Az eritreai migráns a segítőjének fiát késelte meg, a gyermek életveszélyes sérüléseket szenvedett. Az ügyben szerdán kezdődött meg a tárgyalás – írja a Kronen Zeitung.”

Szerencsétlen gyerek túlélte, és most pszichológus kezeli, de az esetből a legtanulságosabb az anya hozzáállása. „Az anya a tárgyalás után elmondta, hogy nem érti, hogy történhetett mindez, hiszen ők mindig segítették a férfit.”

Ebben minden benne van. A korszak, a korszellem meg az emberi idiotizmus. Ez a fajta humanizmus igazából bújtatott önzés. Az ilyen ember nem kíváncsi az idegen kultúrára. Nem akarja megérteni. Nem akarja megismerni. Nem mélyed el, hogy annak az adott kultúrának milyen szokásai, rítusai vannak, milyenek a képviselői. Milyen és hogy gondolkodik az az idegen ember. Abban a másik, idegen kultúrában hogyan élnek, mik a szokások, milyenek a mindennapok. Nem, a haladó szellemű ezzel nem foglalkozik.

Nem kutatja, hogy az az idegen, a más kultúrából érkezett mit miért tesz, és milyen egyáltalán. Ha foglalkozna vele, akkor nem fogadná a házába, és nem engedné a gyereke közelébe. De ő mindig magából indul ki, és a saját ideológiájából. Van a betanult, bemagolt halandzsa balos lózungrendszerük, ezeket értik, annak megfelelnek, mert ők „jó emberek”. De ez is őróluk szól. Ők a jók, a haladók, a felvilágosultak, ők az egyenlők, sőt, ők a legegyenlőbbek, és ezáltal ők úgy egyenlők, hogy különbek azoknál, akik kevésbé egyenlők.

A haladárság, a felvilágosultság mindig egyenlő azzal, hogy önzés. Én, én és én. És ez a végtelen egoizmus mindig visszaüt.

Szegény kisgyerek. Reméljük kiheveri a szülei meg a haladó kor ostobaságait.