Oroszország megnyerte a háborút, Ukrajnát egy orosz érdekeltségű, egy semleges demilitarizált és egy, ma még bizonytalan szerkezetű nyugati befolyási zónára osztják fel – foglalta össze az aktuális helyzetből következő közeljövőt Orbán Viktor Kötcsén. Ez magyarul azt jelenti, hogy Ukrajna a ma ismert formájában megszűnik létezni.

Hirdetés

Lehet ezt tagadni, lehet felháborodni, átkozódni, esetleg siránkozni, a történelmet azonban végső soron mindig az erő formálja. Az úgynevezett Ukrajna pedig nem erős, hiszen kizárólag a politikailag, erkölcsileg, szellemileg, népesedésileg és mindezek miatt immár gazdaságilag is súlytalanná zsugorodó Eurokolhoz retardált háborús héjái által oda szórt pénz tartja életben. Oroszország ezzel szemben erős, és egyre erősebb, hiszen az ostoba brüsszeliták mostanra sikeresen összetolták Kínával és Indiával. Amerika is erős még, bár egyre gyengül – épp ezért menti a menthetőt, és kiszáll az Eurokolhoz idiótáinak Európa-ellenes hangoskodásából. Nincs tehát olyan erő, ami megfordítsa a globális nyugat által 2014-ben Oroszország ellen indított, a kesztyű Moszkva általi 2022-es felvétele óta radikálisan megváltozott háború menetét.

Az 1991-es önállósodása óta valódi önállóságra egyébként is látványosan képtelen, saját jogrendjét önkényesen alkalmazó vagy éppen nem alkalmazó úgynevezett Ukrajna tehát befejezett, eredménytelen kísérletnek tekinthető.

A kérdés csak az, hogy mi következik ezután. A számunkra két legfontosabb kérdés pedig az, hogy az úgynevezett Ukrajna összerogyása után miként biztosítható az Oroszország felőli energiahordozó-szállítás, valamint a kárpátaljai magyarság lét-, jog- és vagyonbiztonsága. Ha lehet bármilyen értelme és jogossága bármilyen nyugati haderő odaküldésének, az csakis arra vonatkozhat, hogy a közeljövőben a megnyerhetetlen vérhullatásba beleprovokált-belehajszolt és az úgynevezett országuk széthullása miatt végsőkig frusztrált, tehetetlen dühtől-gyűlölettől fuldokló ukrán militarizmust féken tartsa.

Hosszabb távon pedig, illeszkedve az egypólusú világrend megszűntével párhuzamosan, szükségszerűen kialakuló új globális biztonsági rendszerhez, annak szempontjából is rendezni kell a kérdést.

Kapcsolódó cikkünk

Hogy egyértelműbbek legyünk, nagyon könnyen fajulhat odáig a helyzet, hogy az európai és ezáltal a globális biztonság érdekében a háborús összeomlás után sajnos törvényszerűen várható etnikai feszültségeket meg kell előzni. Akár az úgynevezett Nyugat-Ukrajna területi átrendezésével.

Nem mi mondjuk ezt hasraütve, hanem Andrei Marga volt román oktatási és kulturális miniszter, filozófus, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem korábbi rektora. A neves tudós hosszabb tanulmányt írt a Citidianul.ro portálon Az európai biztonság ma címmel (magyarul Nagy István fizikatanár fordításában az Erdélyi Napló közölte két részben szeptember 4-én és 6-án), ebben bátor és nagyon is figyelemre méltó, inspiratív gondolatokat vetett föl. „A diplomácia pontosan azt jelenti, hogy a történelem által alátámasztott, észszerű megoldásokat népszerűsítünk”, vallja Marga, és hogy ez mit jelent, arra nézve visszautal egy 2022-es könyvbemutatón mondott szavaira:

„Ukrajna határai természetellenesek. Területeket kell átengednie: Magyarországnak Kárpátalját, Lengyelországnak Galíciát, Romániának Bukovinát, Oroszországnak pedig Donbaszt és a Krímet. Más országok területei is érintettek. Ha makacskodunk, abból konfliktus lesz. Legyünk nagyon világosak: amíg ezt megbeszélések útján nem rendezik Amerikával, Oroszországgal, Németországgal, Ukrajnával és Kínával, és nem születik megállapodás, addig nem lesz csend Európában.” (…) „A nagyhatalmaknak – az Egyesült Államoknak, Kínának, Oroszországnak és az Európai Uniónak – meg kellene állapodniuk egy új, Európát és a világot átfogó biztonsági struktúráról.” Majd így folytatja: „Vissza kell térnünk a tényekhez. Nem tudjuk részletesen megjósolni a további események menetét, de néhány kérdés biztos. Például: az ukrajnai béke megteremtésére irányuló erőfeszítések nem kerülhetik meg a területek kérdését. (…) Az amerikai kormányzat tisztában van azzal, hogy ideje lenne ezt a kérdést megoldani – ahogy az elnök, az alelnök és a külügyminiszter is világosan kifejtették. (…) Bármennyire nehéznek is tűnik, nem lesz tartós béke – lehet, hogy béke sem lesz –, és nem lesz európai biztonság a területek kérdésének megoldása nélkül. Igaz, hogy határokat nem erőszakkal változtatnak meg. Ebben az előírásban senki sem kételkedik. Azonban a létező határokat egyszer normalizálni kell, racionális eljárásokkal, különösen akkor, ha azok a világháborúk és a hidegháború eredményei, ha nem szerepelnek a nemzetközi jogban érvényes szerződésekben, és ha miattuk konfliktusok keletkeznek. (…) Reális lenne az európai biztonságról beszélni, amelynek garanciái minden európai országra kiterjednek. Ez a biztonság nem érhető el a területi kérdések tárgyalásos rendezése nélkül. Ellenkező esetben új konfliktusok törnek ki. (…) Ahogy a 2025. augusztus 15-i alaszkai, anchorage-i találkozón is látható volt, a politika valódi értelmében nem arról szól, hogy a történelem minden rosszát a riválisnak tulajdonítsuk, és szüntelenül ostobaságokat ismételgessünk. A politika azzal az elszántsággal és hozzáértéssel kezdődik, hogy véget vessünk azoknak a helyzeteknek, amelyekben javak pusztulnak el, emberek halnak meg, és életképes jövőt teremtsünk.”

Bátor, lényeglátó szavak ezek különösen egy román közszereplőtől. Igen, a realista biztonságpolitika előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a lehetséges újabb konfliktusok megelőzését, vagyis a hosszú távú méltányos globális rendezést. És az új világrendben annak van több esélye érdekeit érvényesíteni, aki szemellenzős ökölrázás helyett a tények alapján illő tisztelettel fordul a helyzetet formálni képes hatalmak felé. Nem véletlenül figyelmeztet Marga a hagyományos román oroszfóbia tarthatatlanságára: „a kultúrától és demokráciától idegen, rosszul képzett emberek az igazság, és végső soron Románia kárára keverik össze a politikát a talpnyalással, hogy jó fényben tündököljenek. Nem néznek a tükörbe, és kínos oroszellenességgel pózolnak, ahogyan a múltban, a háború utáni időszakban Amerika-ellenességet vagy Németország-ellenességet támogattak.”

Nyilvánvaló, hogy Magyarországnak a stratégiai nyugalom politikáját kell követni, hebehurgyáskodásnak, fedezet nélküli dülleszkedésnek nemhogy nincs értelme, de az kifejezetten káros, sőt, halálos lehet.

Tudnunk kell felismerni, ha történelmi helyzet adódik, miként azt is, hogy mikor nincs történelmi helyzet. De ha higgadtan, minden tényezőt számba véve vizsgáljuk az eseményeket, akkor kutya kötelességünk felkészültnek lenni, hogy ne érjen váratlanul minket, ha elérkezik a helyzet.