Két lemondásról

A bástyára ez van kiírva: „Az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén!”

A bástya alapját a nemzeti konzultáció tizedik kérdése is megtámasztja, nem csekély erővel: „Brüsszel el akarja törölni a gyermekvédelmi törvényt. Brüsszelből folyamatosan támadják a magyar gyermekvédelmi törvényt. Az Európai Bizottság bíróságon is megtámadta a jogszabályt. Eközben egyre több hír lát napvilágot a gyermekeket célzó agresszív LMBTQ-propagandáról. Ön mit gondol erről?” Több mint másfél millió ember, a megkérdezettek 99 százalék gondolta azt, hogy tovább kell szigorítani a gyermekvédelmi szabályozást. Tegyük hozzá, még úgy is, hogy Brüsszel a gyermekek hangsúlyos védelme miatt a pénzügyi zsarolás eszközét is bevetette ellenünk.

És akkor jött egy jóságos ember, aki úgy gondolta, nem nagy ár egy eltévedt bárány lelki üdvéért eme morális bástyának a ledöntése. És közbenjárt. A bástya pedig a tetejétől a talpáig végigrepedt.

De nem dőlt le mégsem, méghozzá két okból. Először azért, mert a miniszterelnök szenvedélyes és elszánt nyilatkozatban jelentette be alkotmánymódosító javaslatát, amely szerint a pedofil bűncselekménnyel jogerősen vádolt személyeket a javaslat elfogadását követően ne lehessen elnöki kegyelemben részesíteni. „Kialakult egy vita az elnöki kegyelem jogköréről, de nem jogászkodni kell, hanem tiszta helyzetet teremteni egy világos, egyértelmű döntéssel. Van öt gyermekem és hat unokám, ha valakik hozzányúlnának, az első gondolatom, hogy félbe kell őket hasítani vagy miszlikbe vágni” – mondta Orbán Viktor.

A bástyán a repedés megállt, a fal nem rendült meg, a gyermekek biztonsága nagyobb, mint volt.

Ám a bizalom megrendült. Ekkor két eddig nagyszerűen helytálló, okos politikusnő a kegyelmi döntés rettenetes következményei láttán, vállalva hibás döntésük súlyát és felelősségét, lemondott tisztségéről… A részletek közben ismertté váltak. Az első hírek alapján tehát némi közbenjárásra került ez a kegyelmi kérvény az elnök asztalára, talán éppen a Budaházy-per vádlottjainak kegyelmi kérvényei közé. Akárhogy volt, a döntés iszonyú kommunikációs vihart váltott ki, amire azonnal és határozottan kellett reagálni.

Megtörtént.

A bástya áll, a repedést sikerült befoltozni, a rohamra készülő ellenség visszatorpant a falak előtt, de még nincs béke, és nincs biztonság sem. A gyermekvédelmi törvény ellen minden eszközzel hadakozó, az európai uniós köröket is mozgósító ellenzék egy pillanatra megérezte a vérszagot, és bizonyosak lehetünk benne, hogy minden eszközt megragad majd annak érdekében, hogy a bástya repedését újra megnyissa. Nem a gyerekekről van szó, és nem is az LMBTQ-emberek sajátos vágyairól, de még csak arról sem, hogy ki alkalmas egy felelős tisztség ellátására és ki nem. Csupán arról, hogy négy hónappal egy sorsdöntő választási sorozat előtt kiderült, elég egy apró hiba, hogy annak akár végzetes következményei legyenek.

Van azonban egy jól bevált fegyverünk, ami most sokat segíthet nekünk: továbbra is rendületlenül hiszünk a szeretet és összefogás erejében. Novák Katalin és Varga Judit értékes és fontos tagjai közösségünknek, nem szabad őket elengedni. Hibáztak, de lemondásukkal megmentették azt a közösséget, amelyhez tartoznak, és amelyet eddig hibátlanul szolgáltak. Most a közösségen a sor, hogy megtartsa őket – és önmagát. Mert nehéz idők jönnek. Sine ira et studio. Harag és elfogultság nélkül kell cselekedni.