Két világban élünk

Tudósítok a másik világból az index.hu segítségével:

„Szeptember 24-én este lezajlott az ellenzéki előválasztás miniszterelnök-jelöltjeinek második vitája, amelyen Dobrev Klára és Karácsony Gergely között nézeteltérés alakult ki arról, hogy lehet-e feles többséggel kétharmados törvényeket eltörölni (nem lehet – B. A.). Karácsony Gergely erre úgy reagált, hogy nincs már olyan jogász Magyarországon, aki azt mondaná, hogy egyszerű többséggel jogállami módon meg lehet változtatni a kétharmados törvényeket, az pedig egy politikai humbug, amiről Dobrev Klára beszél.”

Nem mintha ne tudná a Tisztelt Olvasó, de azért hangsúlyozzuk: a parlament összetételét a választói akarat határozza meg. Ha tehát egy politikai oldal a legmagasabb felhatalmazást kapja a választóktól, akkor az nem csupán lehetőség, hanem kötelesség is. Fontos leszögezni, hogy jogállamban ennél magasabb rendű felhatalmazás nem létezik. Még akkor sem, ha némely politikai szélhámos ezt nem így gondolja. Például Dobrev Klára:

„Karácsony Gergely azt írja ma a Face­bookon, hogy »humbug«, amit az orbáni alaptörvény feles többséggel való eltörléséről mondok. Ezt mind a tegnapi vitában, mind a mai posztjában azzal támasztja alá, hogy Vörös Imre volt alkotmánybíró valójában nem is azt állítja, amit én erről a vitában mondtam. Tegnap este a vita után aztán kaptam egy SMS-t Vörös Imrétől, fel is hívtam rögtön az alkotmánybíró urat, és megkérdeztem tőle, hogy igaz-e, amit jelölttársam mond erről. Vörös Imre nagyon egyértelműen azt mondta, hogy minden úgy van, azt mondja és gondolja ma is, ahogy én őt idéztem, az álláspontja egy cseppet sem változott! És arra is felhatalmazott, hogy ezt elmondjam bárkinek!”

Erre ugyancsak a Facebookon válaszolt Karácsony Gergely: „…nekünk különbnek kell lennünk. Különbnek, Klára. Az Orbán-alkotmányt ne váltsuk Dobrev-alkotmányra, se Karácsony-alkotmányra, mert az csak visszavágó, és nem változás, az csak bosszú, és nem igazságtétel. Én pedig maradok a hitemnél: valódi változás, igazságtétel és Magyarország újraegyesítése a célom.”

Mielőtt meghatódna jelen sorok olvasója, szögezzük le, a főpolgármester mézes-mázos szavai valójában ugyanarról szólnak. Dobrev a politikai váltógazdálkodást „davajgitárral” (fiatalabb olvasók kedvéért: géppisztollyal) kívánja megalapozni, Karácsony inkább kellemes illatú méreggel. A végeredmény persze ugyanaz volna, a létező polgári demokrácia likvidálása, annak minden borzalmas következményével. Arra pedig végképp szükségtelen kitérni, hogy miképpen értelmezzük az „alkotmányellenes kétharmados törvényeket”, amikor azokat az Alaptörvény szellemében alkották meg, és az Alkotmánybíróság szakmai kontrollját ki kellett állniuk. Értjük persze, hogy az örök kommunista jogfelfogás szerint az a jó törvény, „ami nekünk jó, az ellenségeinknek meg rossz”. Azt is értjük, hogy e vonatkozásban Rákosi Mátyás óta semmi nem változott.

De beszéljünk mégis inkább a mi világunkról, ahol egy református templomot szenteltek fel Pesterzsébeten. Ez volt a százötvenedik új templom a Kárpát-medencében. Ennyi épült meg az Orbán-korszak elmúlt tíz éve alatt, és több mint háromezret pedig felújítottak. Egyre több gyermek születik. A gazdaság virul. Gyarapodunk. Erősödünk. Isten mosolyog ránk.