A Kétharmados Forradalom történeti különlegessége tehát, hogy egyáltalán nem véletlenül beágyazódik egy az egész világon lezajló paradigmaváltás- sorozatba, amely lényegesen korábban kezdődött el, de amely az amerikai bankválsággal vált láthatóvá, s lényege, hogy az egyéni önzésre alapozott neoliberalizmus megbukott, a liberális demokrácia történelme, amint azt Francis Fukuyama évekkel korábban felismerte, valóban véget ért.

Az emberiség történelme azonban nem ért véget, s a logika szabályai szerint az ultraliberalizmus felé kilendült inga visszalendülvén új értékre mutat: a neoliberális demokráciát az autoriter demokrácia váltja fel. A természeti és társadalmi környezetét csak legyőzendő akadálynak felfogó és ezért a saját szellemi, morális és tárgyi környezetszennyezésébe belefulladó egyén helyébe a környezetébe harmonikusan illeszkedő közösség lép, még akkor is, ha ezt sokan vitatják abban a virtuális térben, ami az internetnek köszönhetően elképesztően kitárult, bár maradandó értéket mindmáig nem hozott létre: a festő által festett képbe – virtualice – bármely néző bele tud sétálni, csak éppen képet nem fest ott senki.

Az új paradigma, amely tehát az értékeknek a társadalom többségre által elfogadott új összegzését jelenti, esetünkben megkapó természetességgel válik érzékelhetővé: az idegen nem szép, a másság nem jó. A saját a szép és az azonos a jó. Az úgynevezett kettős állampolgárságot az új parlamentben még az az MSZP és az a Gyurcsány Ferenc is megszavazta, amely és aki néhány évvel korábban keményen harcolt ellene.

Megtértek volna? Nem, csak az történt, hogy ami volt, elmúlt; az új létmodellben az előző modell törvényei elveszítették érvényüket.

A magyar szép. Mellesleg a kettős állampolgárság kiterjesztése valójában helyreállítás, a magyar nemzeti identitás helyreállítása a Kárpát-medencében, egy ezeréves létállapot visszavétele. Az új alkotmány ezért szükségszerűség, mert ellentétben az 1990-es felülről vezérelt átépítéssel (peresztrojkával), ezúttal egy már fenyegető külső környezetben a társadalom egy eleve teljesíthetetlennek szánt közjogi feladat, a kétharmados felhatalmazás végrehajtásával fogalmazta meg kitörési vágyát egy hazug és elviselhetetlen létállapotból, mint amikor a Száll a kakukk fészkére című film legendás jelenetében a termetes indián kiszakítja a padlóból a kiszakíthatatlan kőcsapot és kidobván a rácsos ablakon, utat tör magának a szabad világba.

Igen, vannak még csodák. Új világ, új erkölcsök, új és semmiféle magyarázatra nem szoruló Alkotmány, amely modern és kompatibilis, ugyanakkor összeolvad a nemzeti identitást kifejező, a Corpus Juris és a Szent Korona által manifesztált értékrendszerrel. Tradíció, korszerűség, rend, érték- és tekintélyelv… a többség által védelmezett egyéni létezés új szépségei tárulnak elénk.