Egyre nehezebb a sorsa a szlovákiai magyaroknak

A Magyarországon dolgozó – méghozzá törvényesen, azaz nem feketén alkalmazott – határokon túli magyarok körülbelül 70 milliárd forintnyi adóbevételt hoznak a budapesti államkasszába. Ehhez képest a költségvetés 2002-2003-ban 12 milliárd forintot juttatott az elszakított magyaroknak, 2006-ban pedig ezt is lecsökkentette 9 milliárdra. Tehát az a magyar kormánytag, kormányzati hivatalnok, aki a megszüntetésekkel kapcsolatosan anyagi okokat említ, megint csak hazudik – mondta a Demokratának Duray Miklós, a szlovákiai MKP alelnöke.

– A Gyurcsány-kormány 2007. január elsejével szinte minden hivatalt és szervezetet megszüntetett, amely a határainkon túli magyarok sorsával foglalkozott. De megszüntette az Illyés és a Teleki Alapítványt is, amelyek főként a határainkon túli magyarok oktatásában, kulturális életében játszottak nélkülözhetetlen szerepet. Mekkora baj lesz ebből? – Már régóta tudtunk erről a veszélyről, és többször figyelmeztettük is erre a magyarországi pártokat, és tiltakoztunk a magyarországi kormánypárti politikusoknál, valamint a sajtóban, de mindhiába. 2002 óta drámai viszszafejlődés tapasztalható a magyar nemzetpolitikában. Ez persze nemcsak az elszakított magyarság sorsára vonatkozik, hanem a határokon belül élő nagy nemzetrészre is. – A kormány a Miniszterelnöki Hivatal egyik alosztályára akarja félretenni a határainkon túli magyarok ügyét. Ez már önmagában is leminősítés… – Igen, ráadásul a megszüntetett intézményrendszer a rendszerváltás szülöttje volt, tehát a Gyurcsány-kormány megint módot talált arra, hogy megkérdőjelezze és megtagadja az 1990-es fordulatot. Egyébként voltak olyan elemei is az intézményrendszernek, amelyek jóval a rendszerváltás előtt jöttek létre. Már akkor kialakult például a HTMH csírája a Németh-kormány titkárságán, de létrejött az Illyés Alapítvány fundamentuma is, a Teleki Alapítvány pedig 1986-ban keletkezett. Ezek akkor egy kinyíló, tudatosuló, egyre inkább nemzetben gondolkodó társadalom képződményei voltak. – A leépítést a reformokkal és az anyagi szűkösséggel indokolja a Gyurcsány-kormány. Ön elhiszi? – Mindig ezzel a technikával élnek, minden politikai lépést anyagi okokra vezetnek vissza. Ez persze nagyon hazug dolog, különösen a határainkon túli magyarok esetében. Jelenleg a Magyarországon dolgozó – méghozzá törvényesen, azaz nem feketén alkalmazott – határokon túli magyarok körülbelül hetvenmilliárd forintnyi adóbevételt jelentenek a budapesti államkasszának. Ehhez képest a költségvetés 2002-2003-ban tizenkétmilliárd forintot juttatott az elszakított magyaroknak, 2006-ban pedig ezt is lecsökkentette kilencmilliárdra. Tehát az a magyar kormánytag, kormányzati hivatalnok, aki a megszüntetésekkel kapcsolatosan anyagi okokat említ, megint csak hazudik. – Szlovákiában született egy jogszabály, amely szerint ez év január 1-jétől a tengerszinttől számított 270 méter fölött található települések több támogatást kapnak a költségvetésből, mint amennyit az alatta levők. A magyarlakta falvak és városok mindegyike 270 méter alatt található… – Már a Dzurinda-kabinet is kezdeményezte a jogszabály megalkotását, de akkor mi, vagyis a Magyar Koalíció Pártja mint koalíciós partner, megakadályoztuk ezt. Robert Fico és kormánya azonban most megvalósította az elképzelést. Sok szlovák települést is hátrányosan érint az intézkedés, de a magyar falvak és városok mindegyike rosszul jár vele. Ha rátekintünk Szlovákia politikai térképére, akkor azt látjuk, hogy a kormány elsősorban azoknak a településeknek kedvezett a jogszabállyal, amelyek a mai kabinet biztos szavazóbázisát jelentik. Ez a politikai háttere ennek a döntésnek, és azért akarta ezt bevezetni a Dzurinda-kabinet is, hogy a maga oldalára állítsa e területek lakosságát. – Mire alapozták ezt a jogszabályt? – Arra, hogy a 270 méter fölött levő településeknek több gondjuk akad például a téli időszakban – a korai hó eltakarítása, a szintén korán induló fűtési szezon, az ellátási nehézségek miatt -, s ezért megemelt támogatást kapnak. Az okokkal nem is lehet vitatkozni. Csakhogy az alacsonyabban fekvő településeken meg az állandó áradások, a belvizek, a gyakori hófúvások jelentenek gondokat. Hogy a nyári öntözésekről ne is beszéljek. És mindez így együtt talán még nagyobb összeget emészt fel, mint a hegyi települések éghajlati gondjai. – A Gyurcsány-kormány nem tiltakozott a megvert magyar lány ügyében, azzal pedig szinte már direkt egyetértett, hogy önt tavaly feljelentették Szlovákiában egy politikai nyilatkozata miatt. Ezzel szemben a szlovák kormány még a leglehetetlenebb helyzetekben is kiáll híveiért, dacolva akár Brüsszellel is… – …csakhogy a szlovák kormány ezt elvtelen ügyekben teszi, s ezért befagytak a pozsonyi kabinet nemzetközi kapcsolatai, a Szocialista Internacionálé pedig felfüggesztette a vezető szlovák kormánypárt társult tagságát a szervezetben. A bizonyíthatóan megvert Malina Hedvig esetében is felháborító magatartást tanúsított mind Fico miniszterelnök, mind Kalinák belügyminiszter. Vállalván azt is, hogy nevetségessé teszik magukat. Mert mind a ketten ragaszkodnak ahhoz a képtelen állításhoz, hogy Malina Hedvig saját magát verte meg, azaz saját magát rúgta hasba, saját maga csapott ököllel az arcába, hogy felrepedt az ajka, és végül pedig saját maga írt a hátára magyargyalázó feliratot. Ez szemenszedett hazugság, ilyet csak politikai kalandorok vagy bűnözők vállalnak, valamirevaló politikus nem. A magyar kormány tett bizonyos lépéseket az ügyben, azonban ezt nem lehet erélyes tiltakozásnak nevezni. Igazából más itt a baj. – Mi? – Az, hogy az EU ezeket az eseteket az illető tagország belügyének tekinti. Bár az Európai Parlament pártfrakciói foglalkoztak az esettel, de csak politikai lépéseket tehettek. Márpedig politikai eszközökkel ezt nem lehet megoldani. Sajnos éppen az államközi kapcsolatok terén nem történt semmi az ügyben, pedig ott kellett volna cselekedni. – A trianoni diktátummal kapcsolatos magyarországi közbeszédet, a nemzeti oldal érveit mindig is azzal igyekezett leszerelni a balliberális értelmiség, hogy a térségbeli országok csatlakozásával légiessé válnak a határok, így tehát minden további nélkül egyesülhet a Kárpát-medencében élő magyarság. Mintha Szlovákiában ez mégsem jött volna össze… – Voltak, akik azt is hozzátették ehhez, hogy másként viszonyulnak majd a környező államok a területükön élő magyar kisebbségekhez, más lesz az ottani magyarok jogi helyzete is. Akik ilyenekkel ámították a magyarságot, azok vagy nem értenek a politikához és az EU kérdésköréhez, vagy tudatosan hazudtak. Kiderült ugyanis, hogy egy fokkal még kiszolgáltatottabbak is lettünk. Ha a csatlakozás előtti időszakban felemelte a hangját valamilyen sérelem miatt a felvidéki magyarság, akkor Brüszszelben összevonták a szemöldöküket és a szlovák állam hozott legalább egy látszatintézkedést az ügyben. Nehogy rontsa a csatlakozási esélyeit. Ennek a játéknak köszönhető a komáromi Selye János Egyetem létrehozása is. 2004. május 1. után azonban minden kisebbségi kérdést szigorúan Szlovákia belügyének tekint az unió, s nem avatkozik be semmibe sem. Még akkor sem, ha nagyon kellene. Legfeljebb az Európai Parlamentben méltatlankodnak. – Például? – A Benes-dekrétumok ügyében például egyenesen felháborító az EU magatartása. Az Európai Bizottságnak ugyanis az az álláspontja, hogy az úgynevezett római szerződés, tehát az 1957 előtt keletkezett ügyekkel nem foglalkozik. Ami előtte történt, arra fátylat borít, az így kialakult viszonyokat, jogi helyzeteket megváltoztathatatlannak tartja. Márpedig a benesi dekrétumok előbb születtek. És ezért mind a mai napig élnek a dekrétumok jogfosztó következményei, hátrányos helyzetben tartják a felvidéki magyarságot, hiszen ezekre hivatkozva ma is lehet hozni hatósági döntéseket. Ha például azért kobozták el valakinek a vagyonát Csehszlovákiában a II. világháború után, mert magyar volt – és sok tízezer családot fosztottak ki így -, akkor ezt a vagyont ma sem kérheti vissza az illető semmilyen jogi úton vagy kárpótlási folyamatban sem, és nem is örökölheti. 2007-et írunk, s az EU még mindig eltűri, hogy a földrész közepén, következményeiben érvényben legyen egy ilyen nemzetiségi alapú, a rasszizmustól semmivel sem különb jogszabály. – Ön ezek szerint unióellenes? – Nem, mert látom, hogy mindezek ellenére sok lehetőséget kínál az EU, például a határ menti területek gazdasági összekapcsolását, fellendítését. A szlovák kormányt azonban ez csak Ausztria irányában érdekli, mi, magyarok pedig felkészületlenek vagyunk a lehetőségek kihasználására. Főként azért, mert a jelenlegi magyar kormány nem akar élni a kínálkozó alkalommal, a felvidéki magyar politika szereplői pedig alkalmatlanok a szervezésére. És félő, hogy egy idő után már nem leszünk abban a helyzetben, hogy kezdeményezhessünk, mert a határon átnyúló határmenti gazdasági kapcsolatok támogatásának lejár az ideje. Félek attól is, hogy Magyarország és Szlovákia idő előtt akar belépni az euróövezetbe. A fizetések, a nyugdíjak, a segélyek szintje, az euró bevezetése után a létminimum alá fog süllyedni. Az a szegénység, ami a felvidéki magyarság nagy részét már ma is kínozza, az euró bevezetésével mélybe ránthatja ezt a réteget. – Mi a helyzet a magyarországi munkalehetőségek terén? – Ez sem úgy alakult, ahogy szerettük volna. A komáromi járásban például 2004-ben 23 százalékos volt a munkanélküliség, 2006-ra ez ugyan lecsökkent 8,9 százalékra, de nem azért, mert munkahelyteremtő beruházásokat hajtottak volna végre, hanem mert a magyarországi vállalatok felszívták ezt a hatalmas munkaerőt. De igen keserves árat fizetnek ezért a felvidéki magyar családok. Vannak olyanok, akik a rossz közlekedési viszonyok miatt akár öt órát is utaznak naponta a határ túloldalán levő munkahelyükre és viszsza. Ez azt jelenti, hogy alig két-három órát tölthetnek naponta a gyerekeikkel, a feleségükkel. És ezt bizony hosszú távon nagyon megsínylik a házasságok, a családok. – Hogyan menekülhetne ki a szlovákiai magyarság ebből a csapdából? – Szükség lenne egy nemzetstratégiai koncepcióra. Csakhogy egy ilyen stratégia megalkotásához olyan magyarországi kormányra lenne szükség, amelynek a tagjai nem a közvagyon szabad rablását tartják elsődlegesnek. 2002 óta Magyarországon ilyen kormány nincs. Viszont látjuk, hogy lennie kell, nemsokára. Ez nem akaratokon és a vágyakon múlik, ezt az élet, a jelenkor történelme kényszeríti ki. Mert nem mehetnek úgy tovább a dolgok, ahogy most mennek. Sem a magyarok körében, sem más nemzetek irányában. Sinkovics Ferenc