A politikai ellenzék ígérethalmaza: „leváltjuk, lebontjuk, elűzzük, bebörtönözzük, elkobozzuk, szétosztjuk… örök élet, ingyensör, szabad tanárválasztás, háromnapos munkahét, európai bérek (persze nem román, hanem német színvonalon), demokrácia, haverok, buli, sör…”

Ebből a halmazból minden ellenzéki erő a neki tetsző részleteket ragadja ki. Fenyegetésben, maffiaüldözésben, padlássöprésben és fosztogatásban a Jobbik az első. Az LMP inkább a bebörtönzés, bosszúállás, elkobzás, pénzosztás vonalán szaladna a boldog végkifejlet felé. A szocialistáknál erős a szociális érzékenység: a sikkasztó bűnözőket mint Táncsicsot hoznák ki a börtönből. Plusz a kis nyugdíjakat megemelnék. A DK a határon túli magyarok kirekesztésének ügyét vállalta magára, és persze a bosszút, mert ahhoz értenek, és általában véve a fosztogatást, egy kis lövöldözéssel egybekötve, mert abban is nagyon jók. Bosszú, bosszú és bosszú. Továbbá európai bérek, európai nyugdíjak és Európai Egyesült Államok, hogy ne legyen félreértés.

Ha annyi agyam volna, mint egy gilisztának, akkor én a Kétfarkú Kutya Pártra szavaznék, mert ők az „örök élet, ingyensör és adócsökkentés” harcosai, akik plakátokon kérik a véleményemet, hogy mit ígérjenek még, továbbá tájékoztatnak arról, hogy „93% a valószínűsége annak, hogy nem fogunk lopni”, illetve vállalják, hogy „ne kelljen dolgozni, de legyen pénz” (ez a szocialisták programjában „alapjövedelem” címszó alatt szerepel), és általában véve is mindent megígérnek. Ez a legizgalmasabb társadalmi formáció, ugyanis a rájuk szavazó gilisztaagyúak száma nagy pontossággal jelzi majd a társadalom elmeállapot-minimumának szintjét. Ne legyenek illúzióink: március 15-én a mi Békemenetünk után az ő ellenbékemenetük mozgósította a legtöbb embert.

És mit ígérnek a kormánypártok? Nem könnyű erre válaszolni. Ha beüti az ember az internetes keresőbe, hogy „Fidesz” és „program”, akkor nem talál semmit. Így maga kénytelen következtetni: folytatjuk, amit elkezdtünk. Nem jönnek a migránsok. Eddig sem jöttek, a kerítésnek hála. Az eddigi mérsékeltnek látszó, de vitathatatlan gyarapodás folytatódik. Remélhetőleg, bár erről így konkrétan nem esik szó. Szakértők azonban elmondták, a magyar életszínvonal tíz év alatt elérheti az uniós átlagot, húsz év alatt az osztrák átlagot. Ez azért nem rossz, és az időtávlat is reálisnak látszik.

Összegezve? Ami az ellenzéket illeti, az eszelős fenekedés láttán az ember azt érzi, az ő hatalomra kerülésük nagyobb veszély az ország biztonságára nézve, mint a láthatatlan migránsok. Azok közül néhány olykor robbantgat Európában, de Gyurcsány rendőrei sorozatban lőtték itthon a védtelen embereket. Ezt tennék ezután is, például a betelepítendő migránsok ellen tiltakozókkal…

Valahogy mozgósítani kellene, az eddiginél is jobban a jó szándékú, hazájukat szerető embereket. Mert nemcsak az a kérdés, amiről bőven hallunk, hogy mit veszíthetünk, ha amazok kerekednek fölül, hanem az is, hogy mit nyerhetünk, ha álljuk a sarat. Miképpen emeljük föl és meddig hazánkat? Hogyan leszünk úrrá hibáinkon, és kiknek nyújtunk kezet a szebb és jobb folytatás reményében?

2010-ben azt mondta Orbán Viktor: „Gyurcsányék nem tudják ezt az országot úgy tönkretenni, hogy mi ne építenénk újjá.” Most talán azt kellene mondani: Gyurcsányéknak nem engedjük tönkretenni az országot, és még szebbé, még jobbá tesszük… Tetszik? Akkor gyere velünk!