Fotó: ShutterStock/paparazzza
Hirdetés

Igen, szélesedik a skandalum spektruma. Orbán Viktor szerint provokációról, hazánk lejáratásáról van szó. Mindezzel együtt Budapest eltöprenghet azon, hogy ki kezdeményezte az egészet: a magyarokra folyton haragvó Kijev vagy az a brüsszeli adminisztráció, amely azon dolgozik, hogy elvegye hazánk uniós szavazati jogát. Mert ha ez megtörténik, akkor nincs akadálya Ukrajna rapid EU-s csatlakozásának.

Immár nem titok, hogy egy nagyszőlősi házaspárt fogott le az SZBU a múlt héten, rajtaütésszerű akcióban. Korábban mindketten szolgáltak az ukrán hadseregben. Állítólag magyar állampolgárok, ami nehezen hihető, hiszen Ukrajna nem fogadja el a kettős állampolgárság intézményét. Az SZBU szerint a pár mindenekelőtt Kárpátalja légvédelmi rendszeréről és az F-16-os vadászgépek kárpátaljai diszlokációjáról igyekezett minél több információt küldeni Budapestnek. 

Az egész úgy képtelenség, ahogy van. Az orosz vezetés a maga műholdas rendszerével mindent tud a kárpátaljai ukrán légvédelemről és az ott állomásozó F-16-osokról. De ha nem, akkor megkérdezi valamelyik beépített ügynökét, hiszen a két ország közös történelme okán Ukrajna, de Kárpátalja is hemzseg Moszkva ügynökeitől. És ez fordítva is igaz, természetesen. Az urak bennülnek az orosz és az ukrán törzsekben, magas rendfokozatban. Senkinek ne legyenek illúziói. Nem mellesleg így bukott el az oroszok meglepetésnek szánt villámakciója Kijev ellen, 2022 februárjában. Ha sikeres lett volna ez a részben deszantszerű bevetés, és a terv szerint elfogják Zelenszkij elnököt és környezetét, lényegében véve három nap alatt véget ér a háború.

Az SZBU közleményében bejelentette, hogy az állítólagos magyar felderítők a kárpátaljai közhangulatot is igyekeztek kifürkészni. Jóllehet ehhez nem kellenek felderítők, erről minden menekült vagy turista is kimerítő beszámolót képes tartani.

Kiképzés? Felszerelés? Merthogy az SZBU szerint ezekről is információkat kellett gyűjteniük az állítólagos magyar felderítőknek. Csakhogy ehhez nem is kellenek hírszerzők. Maga az ukrán vezérkar beszél róluk, vissza-visszatérően. Több ember kell, aggasztóan rövid a kiképzések ideje, mert a fronton keletkezett réseket szinte azonnal be kell tömni a friss erőkkel, a felszerelések, fegyverek ügye pedig – már csak a nyugati és amerikai szállítmányok miatt is – nyílt titok az egész világ előtt. Na azért van, amit titkolnak. Például azt, hogy az egykor csodafegyvernek kikiáltott M777-es, vontatott amerikai tarack csöve idő előtt elkopik. Az orosz ágyúk csöve sokkal tovább bírja… És rendre bekerül a médiába még jó néhány „titok” a nyugati fegyverekről – ehhez se kell hírszerzés –, hiszen maguk az ukrán katonák panaszkodnak például a francia, gumikerekes harckocsisra. Félnek beleülni az AMX-10 RC-be. Erről tévériportok készülnek.

Jutott még a végére némi képtelenség. Az SZBU megállapította, hogy a magyar házaspár magyarul beszélt titkosítottnak vélt mobiltelefonjaikon. (Nem derült ki, hogy egymással beszéltek magyarul, vagy a megbízóiknak tartott személyekkel.) Az SZBU szerint azért használták a magyar nyelvet, mert abban reménykedtek, hogy azt nemcsak Kárpátalján nem érti senki, de az SZBU sem rendelkezik magyar tolmáccsal.

Kérem ne nevessenek, ezek szerint az SZBU-nál ez a színvonal!

Ami valóban érdekelné Magyarországot, az az, hogy milyen további, korlátozó intézkedéseket hoz kárpátaljai nemzettársainkkal szemben a kijevi vezetés. Miért van az, hogy egy magyar iskola olyan igazgatót kap, aki egy szót sem beszél magyarul? Miért van az, hogy a magyar iskolákban vészesen lecsökkentik a magyarul oktatható tantárgyak számát, sőt, több intézményben azt is megtiltják, hogy a gyerekek a tanórák szünetében magyarul beszéljenek egymással. (Korábbi, kárpátaljai tapasztalataink szerint sok ukrán család is szívesen adta magyar óvodába, majd magyar iskolába a gyerekét. Azért mert a nyelvtudás sokkal könnyebbé teheti majd felnőtt korukban a magyarországi munkavállalást. Mindent megért ebből az, aki ismeri az ukrán és a magyar bérek közötti különbségeket.)

Valamint érdekelne bennünket az is, hogy hány fegyver kerül illegálisan Kárpátaljára az ukrán frontról és ennek nyomán szerveződnek-e ott ukrán, soviniszta félkatonai szervezetek. Mindenképpen tudnunk kell azt is, mikor jelenik meg Kárpátalján az Azov első páncélkocsija, tornyában egy 35 milliméteres gépágyúval.

Azt viszont már hiába figyeljük sajnos, hogy mennyire vidáman röpködnek a kárpátaljai települések fölött a Kelet-Ukrajnából „áttelepült” alvilági csoportok. Ezt már tapasztaljuk. Mint ahogy azt is, hogy miként változik meg a keleti menekült áradat következtében több kárpátaljai város – például Munkács és Ungvár – etnikai összetétele, sőt, hagyományos városképe is. Ezek már fájdalmasan regisztrált tények.