Kik a nyílt társadalom helytartói az Európai Bizottságban?

Néhány évvel ezelőtt jelentős sajtóvisszhangot kapott egy holland tanácsadó cég közel 180 oldalas listája a Nyílt Társadalom Intézet brüsszeli irodájának megbízható szövetségeseiről az Európai Parlamentben. A több mint kétszáz európai parlamenti képviselőt tartalmazó lista az elmúlt – 2014–19-es – európai parlamenti ciklusban a nyílt társadalom hálózatának szolgálatában álló képviselőket tartalmazta.

Mind ez ideig kevesebb szó esett azonban az Európai Bizottságról és arról a lobbitevékenységről, melyet a nyílt társadalom hálózatának nem kormányzati szervezetei (NGO) végeznek a bizottság vonatkozásában.

Ugyanakkor míg az Európai Parlament politikai intézmény, ahol tagállami és pártpolitikai érdekek alapján zajlik a politikai küzdelem, addig az Európai Bizottságnak, a bizottság tagjainak feladatukat nemcsak a delegáló tagállami kormányoktól, de a civil álcát öltött, ugyanakkor egyértelműen politikai tevékenységet folytató NGO-któl is függetlenül, pártatlanul, az uniós tagállamok és az európai állampolgárok érdekeinek megfelelően kell, kellene végeznie. Ezeket a szervezeteket nyugodtan hívhajuk politikai NGO-knak. Politikai és ideológiai célokat követnek, céljuk nemcsak a politikai közbeszéd tematizálása, hanem a politikai és jogalkotási folyamatok befolyásolása is. Professzionális háttérrel és erős beágyazottsággal rendelkeznek a brüsszeli buborékban. Számonkérni őket nem lehet, demokratikus elszámoltathatóságukra lehetőség nincs.

A velük szemben alkalmazható egyetlen eszköz a nyilvánosság ereje. Feltárni a nyílt társadalom hálózata által végzett politikai befolyásolási tevékenységet, bemutatni a személyi összefonódásokat a politikai döntéshozók és a politikai NGO-k vezetői között, és tájékoztatni az európai polgárokat az ő zsebükből az uniós intézmények által finanszírozott NGO-k tevékenységéről.

Ezekkel a célokkal és ennek szellemében született a közelmúltban egy elemzés az Alapjogokért Központ munkatársainak tollából. Az Európai Bizottság Átláthatósági nyilvántartásából kinyert adatok segítségével a nyílt társadalom ideológiai pilléreit képező területeket vizsgáltuk meg: a migráció, a genderkérdések, valamint az emberi jogok területét. Összesen közel ezerkétszáz, 2014 és 2020 között lebonyolított lobbitalálkozóról, azok résztvevőiről és tematikájáról van szó, negyvenkét, a nyílt társadalom hálózatához tartozó politikai NGO vonatkozásában.

A lobbitalálkozók, a politikai NGO-k tevékenysége elemzésének egyik fő következtetése, hogy ezen szervezetek nem az Európai Bizottság hivatalos társadalmi vitájának folyamatában mondják el véleményüket, javaslataikat. Álláspontjukat inkább zárt ajtók mögötti személyes találkozókon tolmácsolják a bizottság tagjainak. Az első esetben ugyanis mindenki számára nyilvánvaló lenne, hogy milyen álláspontot képviselnek egy adott kérdésben, és látni lehetne, javaslataik hogyan épültek be az uniós jogszabálytervezetekbe. Ez az Európai Bizottságnak sem érdeke, kiderülne ugyanis, hogy milyen mértékben hajoltak meg a politikai NGO-k elvárásainak súlya alatt.

Az utóbbi esetben ugyanakkor csak a találkozó ténye kerül – az esetek egy részében – nyilvánosságra, a megbeszélések tartalma, a politikai NGO-k konkrét szándékai rejtve maradnak. Az Európai Bizottság által is sokat emlegetett átláthatóság szenved csorbát ezáltal. A kettős mérce itt is tetten érhető: míg az uniós intézmények a tagállami kormányoktól transzparenciát várnak el az EU-t érintő döntéseik kapcsán, addig az uniós jogalkotást befolyásoló lobbitalálkozók a mai napig nem nyilvánosak.

A lobbitalálkozók elemzése alapján megállapítható, hogy az Európai Bizottságon belül Frans Timmermans a nyílt társadalom hálózatának első számú célpontja, egyúttal ő az a biztos, aki a leginkább nyitott a nyílt társadalom ideológiájának fogadására és a bizottság munkájába való becsatornázására. A holland munkáspárti politikus mindhárom vizsgált területen – migráció, gender, emberi jogok – azon három biztos között található, akit az érintett terület politikai NGO-i a leggyakrabban kerestek fel. A genderkérdések és a migráció esetén a második, míg az emberi jogok esetén az első helyen végzett. Frans Timmermans mellett érdemes még kiemelni a liberális cseh politikust, Věra Jourovát is. Jourová az első helyen végzett a genderkérdések terén, tehát ő volt a témával foglalkozó NGO-k első számú kapcsolata, célpontja a bizottságban.

Kijelenthető tehát, hogy Frans Timmermans és Věra Jourová tekinthetők a nyílt társadalom hálózata helytartóinak az Európai Bizottságban: Timmermans és kabinetjének tagjai az elmúlt években több tucatszor találkoztak az Open Society European Policy Institute (OSEPI) munkatársaival. Ezeken a találkozókon rendszeresen a magyarországi demokrácia állapotáról vagy az európai uniós fejlesztési források politikai kritériumokhoz kötéséről tárgyaltak.

Egy gondolat erejéig érdemes visszatérni az Európai Bizottság hivatalos társadalmi véleményezési fórumaira. A migráció kapcsán meg kell említeni, hogy számos esetben Európán, az Európai Unión kívüli politikai NGO-k értékelték a bizottság társadalmi véleményezésre bocsátott anyagait. A migrációs politikához kapcsolódó jogszabálytervezetek társadalmi vitájában részt vevő NGO-k listáján szép számmal találhatók a migráció szempontjából kibocsátó országnak tekintett afrikai államokból származó szervezetek. Tevékenységük számos európai uniós tagállam részvételét meghaladó – vélhetően szervezett – aktivitást mutat.

Visszatérve a lobbitalálkozókra, a migráció terén a legaktívabb politikai NGO a Nemzetközi Menekültügyi Bizottság (International Rescue Committee, IRC) volt. Az IRC-t a volt brit munkáspárti politikus, David Miliband vezeti. Miliband 2001 és 2013 között brit parlamenti képviselő volt, Gordon Brown kormányában pedig a külügyminiszteri posztot töltötte be 2010-ig. Említést érdemel, hogy az IRC 2017–18-ban közel 70 millió euró támogatáshoz jutott az Európai Unió intézményeitől. És ha már a brit vonal: nem árt megjegyezni, hogy a legaktívabb politikai NGO-k listáján előkelő helyen szerepel a Tony Blair volt brit munkáspárti miniszterelnök nevével fémjelzett intézet is.

Emberi jogi témákban az Amnesty International (AI) volt a legaktívabb a vizsgált időszakban. Az önmagát a világ vezető emberi jogi szervezeteként definiáló szervezet képviselői főként migrációs és emberi jogi kérdésekben találkoztak az Európai Bizottság munkatársaival, de 2018 februárjában például a „magyarországi helyzetről” folytattak megbeszélést Frans Timmermans kabinetjének munkatársaival. Az Amnesty International Európai Irodájának vezetője, az ír nemzetiségű Eve Geddie idén márciusában azt nyilatkozta, hogy a migrációs jog abszolút jognak minősül, és a tagállamoknak nincs választási lehetőségük arra nézve, hogy alkalmazzák-e. Az emberi jogok terén a második legaktívabb szervezet a Human Rights Watch (HRW) volt. A HRW vezetőjének, Kenneth Roth­nak az írásait a hazai ellenzéki sajtóban is olvasni lehet. Az elmúlt években több fórumon is szorgalmazta a Fidesz Európai Néppártból való kizárását, továbbá nehezményezte, hogy a hetes cikkely szerinti eljárásban a döntéshozók nem elég aktívak és határozottak.

Gender témában a Women Political Leaders nevű NGO volt a legaktívabb a vizsgált időszakban. A szervezet elnöke Silvana Koch-Mehrin, aki egyben a Német Szociáldemokrata Párt politikusa is. 2004 és 2014 között európai parlamenti képviselő volt, ráadásul a liberálisokat tömörítő ALDE pártszövetség alelnöki tisztségét is betöltötte 2004 és 2009 között. Emellett az EP alelnöki posztját is 2008-tól 2011-ig. Ennek egy botrány vetett véget: a politikus alma matere, a Hei­delbergi Egyetem ugyanis plágiummal vádolta meg, ami odáig vezetett, hogy visszavonta a doktori címét. A szervezet nagykövetei között megtaláljuk többek között a baloldali Vilija Blinkevičiūtė litván európai parlamenti képviselőt, a szintén baloldali, bevándorláspárti olasz Demokrata Párt szenátusi tagját, Roberta Pinottit, valamint Åsa Lindestam svéd szociáldemokrata parlamenti képviselőt. Jól látható tehát, hogy politikai NGO-k égisze alatt a nemzetközi baloldal hogyan hálózza be az uniós intézmények döntéshozóit, és hogyan befolyásolja az uniós döntéshozatalt és jogalkotást.

A sort nyilvánvalóan még hosszan lehetne folytatni. A nyílt társadalom lob­bistái holnap reggel is indulnak, és kopogtatnak a zsebükben lévő európai biztosok és EP-képviselők ajtaján. Politikai utasításaik titokban maradnak, befolyásolási képességük megbecsülhetetlen. Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy tevékenységüknek minél nagyobb részét megismerhessék az európai választópolgárok. Mi ezen leszünk…

A szerző az Alapjogokért Központ európai uniós műhelyének projektvezetője.