Hirdetés

A hírt a Magyar Nemzet hozta először. Kiderült, hogy a magyar őstörténet és legendárium nem ok nélkül cseng egybe, és több évezredes múltról mesél. Megtudtuk, hogy Árpád-házi királyok és királynék csontjain végzett genetikai vizsgálatokat az Országos Onkológiai Intézet és egy német egyetem, a göttingai.

A párhuzamosan nyert eredmények alapján megállapították a dinasztiára jellemző DNS-t. A „közel természettudományos pontosságú” kutatás révén közelebb kerültünk a magyarság eredetéhez, így az érzelmi alapú viták helyett a tényekre alapozhatunk, jelentette be Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere.

Kásler Miklós felidézte azt is, hogy Magyarországon hosszú időn keresztül egységes volt a magyarság eredetének megítélése, amely főleg a hagyományokra, legendákra támaszkodott. Ez a szemlélet megváltozott az 1800-as évek második felében, így később volt, aki a finnugor, más a türk rokonságot vallotta. A tézisek mellett mindig megszülettek az antitézisek, miáltal a magyarok eredetéről szóló vita érzelmi síkra terelődött, amikor már nem a tények számítottak. Ebből a helyzetből ki kellett mozdulni, amiben segítséget nyújtottak a most megjelent eredmények.

A XIX. századra úgy feldúlták lelkiismeretlen „kutatók” a királysírokat, hogy azt hihettük, soha többé nem lehet azonosítani a nagy magyar uralkodókat, és nem lehet ellátogatni a sírjukhoz. Ez szülte azt a gondolatot, hogy genetikai módszerekkel a korábban ismeretlen csontokból határozzák meg a személyeket. A vizsgálatok alapját az adta, hogy az Országos Onkológiai Intézetben a személyre szabott terápia megállapításához új módszerek jelentek meg, amelyeket az archeogenetikában is lehetett hasznosítani. Vagyis a régi, nyolc-kilencszáz éves csontokból genetikai vizsgálatokat lehet végezni, azonosítás céljával.

Korábban írtuk

Mivel már csak III. Béla király személye volt ismert, a kutatók ebből indultak ki, így megtalálták a csak az Árpád-házra jellemző Y-kromoszóma DNS-ét. Az MTA Régészeti Intézetét is bevonták, de onnan – valamiért – nem kaptak eredményeket. Nem sokkal később sikerült azonosítani Vak Béla csontjait, majd még két királyné és két csecsemő csontvázát… Nem a véletlen okozta, hogy királyaink és királynéink csontjait valakik kegyetlenül összekeverték, ám a tudomány fejlődésének hála van esély arra, hogy az összehordott csontokból sorra azonosítsák nagy uralkodóinkat. Miáltal a nemzeti öntudat egyik legfontosabb pillére, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, folyamatos megerősítést nyerhet.

A vizsgálat megállapította, hogy az Árpád-házi királyok dinasztiája a mai Afganisztán északi részén, az ókori Baktria területén alakult ki úgy 4500 évvel ezelőtt. Innen indulhatott el északnyugati irányba. Kétezer évvel ezelőtt a nagy dinasztia már az Uráltól délre és nyugatra tartózkodott, hogy legkésőbb 1200-1300 évvel ezelőtt elérje mai szálláshelyét, a Kárpát-medencét.

Miért fontos ez? Mert boldog az a nép, és sikerrel veszi a legnehezebb akadályokat, amelyik akadálytalanul kapaszkodhat múltjába, mint a fa a gyökereibe, de bukásra van ítélve az, amelyik képtelen válaszolni arra a kérdésre, hogy kicsoda voltaképpen, kik az ellenségei és kik a barátai. Közel ötezer éves vérvonalú uralkodói dinasztiával büszkélkedhetünk… A dicső múlt egy mozaikdarabkája most láthatóvá vált, és bizonyosak lehetünk abban, hogy hamarosan láthatóvá válik egy újabb és egy még újabb is.