Kinek drukkolok?

Az emberre mindenfélét mondanak a mai világban. Legutóbb, amikor a pénztárnál álltam sorban, és a kassza előtt a tömeg csak nőtt, ám beülni senki nem volt hajlandó, azt mondta rám az alkalmazott, mikor előkerült: „De türelmetlen vagy, öreg!” Én viszont européer voltam, és nem akartam eldönteni helyette az identitását, így nem vágtam vissza azzal, hogy „Te meg tánc- és illemtanár!”

Bár van olyan, amikor simogatja a lelket a ráaggatott titulus, és nem tiltakozik. „Segítsen már kicsit, fiatalember!” Ezt a buszon mondta egy idős hölgy, s én nem tiltakoztam. Ki vagyok én, hogy mások jelzőit kijavítgassam? Főleg, hogy ezt már elég rég mondták rám.

Na, de most nem ez a lényeg. Az emberre mondanak mindenfélét, és én is – mint sokan a nemzeti oldalon – megkaptam már párszor az alábbi jelzőt: oroszbérenc.

Pedig piszkosul nem vagyok az. Töröm a fejem, hogy lehetne képletesen bemutatni a látásmódomat, ami – legalábbis szerintem – a természetes életből, a létezésből táplálkozik. Mindig érdemes nézni a természetet. Egy parancs van. Túlélni. Sőt, ez még parancsban sem hangzik el. Ha nem éled túl, senkit nem érdekel, helyedbe lép más. A természetben nincsenek ideológiák.

Kinek drukkolok? Ha a rap harcol a pop metallal, akkor a pop metalnak, mert mégiscsak európai gyökerű, gitár van benne, és kevésbé árt a jó ízlésnek. Ha az angol az arabbal, akkor az angolnak, mert mégiscsak keresztény, bár ki nem állhatom a brit gőgöt és imperializmust, miközben az angol irodalomnak és polgári világnak híve vagyok.

Az orosz–ukránnal is így vagyok. Jelenleg minket az ukrán állam és sovinizmus sanyargat, ők korlátozzák a magyar nyelvet, robbantgatják az energiaellátásunkat és fenyegetőznek, hogy a Balatonig jönnek. Mi azzal járunk jól, ha Ukrajna szerényebb lesz, kisebb és nem fenyegetőzik. De ne szűnjön meg. Egy orosz birodalom a szomszédban nem előnyös.

Amit nem értek. Ezeknek ukrán zászlós a profilképük. És minket vádolnak oroszbarátsággal? Nekem eszembe nem jutna oroszt kitenni.