Ön mennyi illetménnyel jutalmazná munkatársait, beosztottait, feletteseit, családtagjait, ismerőseit (a megfelelő szó aláhúzandó), ha ugyanolyan lehetősége lenne jutalmakat osztogatni, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, akinek a hírek szerint a szíve lényegesen nagyobb, mint a pénztárcája. A jóságos Gyurcsány Ferenc ugyanis egész népét szerette volna nem középiskolás fokon boldogítani, de mint kiderült, erre nincs pénz, ezért a feladatot jelképesen oldotta meg. Ha nem kaphat a dolgozó nép jutalmat, akkor kapjanak helyette szabadon választott kormányának tagjai.

Bajnai Gordon egyhavi illetményt kap, ami érthető, hiszen ő a fejlesztési kormánybiztos, már a beosztásánál fogva is csupa felemelkedés az ő munkája. Egyhavi illetményre jogosult Gráf József földművelésügyi miniszter, a magyar gazdák nagy tanítója, a magyar föld felfedezője, amiért a befektetők majd utóbb nyilván további illetményekkel jutalmazzák, ha a felfedezést, ahogy az lenni szokott, a gyarmatosítás boldog évtizedei követik. Háromheti illetménynek megfelelő összeget kap Kiss Péter munkaügyi miniszter a nyugdíjrendszer és a szociális ellátórendszer átalakításáért. Valószínűleg azért kapott egy héttel kevesebbet, mint az előbbiek, mert a nyugdíjasok, a szegények és az elesettek valami érthetetlen módon túlélték az átalakítást. Ugyanennyit kap a mosolygós Szekeres Imre honvédelmi miniszter a haderőreform sikeres végrehajtásáért. Feltehetően itt a szórványokban megmaradó katonák látványa rontotta le a jutalmazás mértékét. Ugyanennyit kap továbbá Hiller István oktatási miniszter, akit a jelek szerint már nem szeret annyira a kormányzat feje, mint régen, de ez titok. Kétheti illetménynek megfelelő összegű jutalmat kap Molnár Lajos egészségügyi miniszter, a vizitdíj feltalálója, valamint Veres János pénzügyminiszter, a konvergenciaprogram atyja. Miért csak ennyit, azt nem tudni, hiszen szorgoskodtak szépen. Viszont jobban jártak, mint például a széles műveltségű Lamperth Mónika miniszter asszony, aki nem kapott semmit. Göncz Kingának sem jutott, állítólag azért, mert senki sem vette észre, hogy ő még létezik. Nem baj, majd megvigasztalódnak az új kormányzati luxusnegyedben a vasúti sínek fölött. Amelyre remélhetőleg kiírják, mint az autópályáknál szokás, hogy épült az adófizetők pénzéből. Mert lényegében véve abból épül, ha épül. Az embernek az az érzése, hogy itt egy nagy tudományos kísérlet folyik. A kísérlet célja kideríteni, hogy hol van az a pont, ahol a végtelennek látszó magyar nyugalom felborul és a társadalom szembefordul kínzóival. Másképpen ezt nem lehet megmagyarázni. A kiosztott jutalmak összege kevés ahhoz, hogy a megjutalmazott miniszterek ebből meggazdagodjanak, de maga a jutalmazás ténye elég volt ahhoz, hogy a megszorítások présében kínlódó tömegek felháborodását és dühét kiváltsa. A napokban egyébként a romlott élelmiszerek tonnáival kereskedő cégek lebukását követően a miniszterelnök ekképpen foglalta össze erkölcsi krédóját a Parlamentben: „Úgy nem lehet gyarapodni, hogy másokat tönkretesznek, ilyet nem lehet Magyarországon csinálni”. És nem szakadt le a csillár az ország házában, csak Szilvásy György államtitkár hunyorgott pici szemeivel, de állítólag nem azért, mert eszébe jutottak bizonyos őszödi lízingelések, hanem mert fájt neki, hogy kimaradt a jutalmazásból, és hát tényleg, neki nem jutott, pedig milyen jól kiderítette, hogy az augusztus huszadikai halálos tűzijátékért minden felelősség kizárólag az égieket terheli. Azt mondják, Petrétei József miniszterre haragszik a kormányfő. Dühös rá, amiért futni hagyta október 23-án a tüntetőket. Pedig közéjük kellett volna lövetni. És végül ott a nagy rejtély, Kóka János. Nem mintha rászorulna, de mégiscsak feltűnő, hogy neki sem jutott. Ehhez képest jelentéktelennek tűnik a hír, hogy néhány magyar hajléktalant évekig ügyvezetőkként alkalmaztak ügyes emberek különféle káeftékben, amelyek a világhírű Siemens céggel álltak kapcsolatban. Ez azt eredményezte, hogy e vállalkozások számláira mintegy másfél milliárd forint folyt be, amiből a csövi direktoroknak csak pár ezer forint jutott. Mivel a Siemens érdekes módon megtalálta számítását az időközben elnyert különféle magyar kormánymegbízásokkal, az ember eltűnődik, hogy e hajléktalan menedzserek csodálatosan sikeres ténykedése vajon összefüggésben van-e a miniszteri jutalmak meglepően szerény mértékével. Ha tetszenek érteni.