Kisfiúk szoknyában

Úgy tűnik, elbíztuk magunkat. Azt hittük, ha már van gyermekvédelmi törvényünk, akkor mindent megtettünk azért, hogy megóvjuk gyerekeinket a gyilkos gender- és transzideológiától. A magyar óvodákban nem fordulhat elő, hogy szakállas nénik győzködjék a legkisebbeket, hogy rossz testbe születtek, és csak az teheti őket boldoggá, ha átesnek az évekig tartó hormonkezelésen és az átoperáláson.

Sajnos tévedtünk.

Egyre többször hallani arról, hogy egyes baloldali vezetésű önkormányzatok, például a budapesti Józsefvárosban, nem tettek le arról, hogy folytassák a gyerekek „érzékenyítését”, és a hírhedt Soros-NGO-k segítségével az óvónőket és a tanítókat képezzék át úgy, hogy ők maguk végezzék el a munkát a rájuk bízott gyerekek körében. Az óvodák esetében könnyű dolguk van, hiszen a helyhatóságok a fenntartók. Az állami iskolák esetében azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Meg kell találniuk azokat a liberális szemléletű pedagógusokat, akik készek rá, hogy a haladás nevében szétzúzzák diákjaik nemi identitását.

Pénz van az ilyen programokra, hiszen ilyen célokra a helyhatóságok és a civilnek mondott szervezetek közös pályázatok révén közvetlenül jutnak forrásokhoz Brüsszeltől. És persze sokféle úton-módon történhet a pedagógusok agymosása. Konferenciákon, továbbképzéseken hallhatnak róla, mit kell tenni annak érdekében, hogy a rájuk bízott gyerekek védtelenek legyenek a „haladó” ideológiával szemben.

Legutóbb a Kossuth rádió népszerű Vendég a háznál műsorából értesülhettünk arról, milyen ügyesen lehet belopni az óvodai nevelésbe a kártékony eszméket. A hangja szerint ifjú óvónő elmondta, hogy konferenciát rendeztek a Gordon-elvek szerint működő óvodáknak, amelyen számos használható módszert tanítottak a résztvevőknek. Erre, mint az interjú­alany kifejtette, szükségük is van, hiszen gyakran előfordul, hogy a muszlim vagy más keleti vallású szülők nehezményezik, sőt megtiltják, hogy kisfiukat szoknyába öltöztessék napközben, arra hivatkozva, hogy így könnyebben átérzik majd felnőttkorukban a női szempontokat.

Az óvónő fejében meg sem fordult, hogy ezzel a módszerrel sikerülhet csírájában elfojtani a fiúcskák éppen csak ébredező férfiasságát. Eszébe sem jutott, milyen zavarokat okozhat mindez a csoportjába járó kislányok fejében, akik szintén elbizonytalanodhatnak saját nőiségüket illetően. Arra pedig végképp nem gondolt, hogy egy nemi identitásában sérült kisgyermekből soha nem lesz egészséges felnőtt. Egyszerűen azért, mert a 4-5 éves korban útjára indított zűrzavarból a kamasz- és a fiatal felnőttkorban kezelhetetlen káosz lehet.

Szegény dr. Thomas Gordon! Ő valóban korszakalkotó amerikai pszichológus volt a múlt században. Konfliktuskezelésre, együttműködésre, empatikus kommunikációra, a gyerekek képességeinek kibontakoztatására, értő figyelemre tanította a felnőttvilágot. Módszert adott ahhoz, miként működhetnek harmonikusan a családi és gyermekközösségek az érzelmi intelligencia fejlesztésének köszönhetően. Több mint harminckét nyelvre lefordított könyvei sok millió példányban kelnek el 2002-ben bekövetkezett halála óta is. Ő már nem értesülhet arról, hogy a rettenetes utókor mire használja fel elméletét és gyakorlati útmutatásait.

Nekünk, mai felnőtteknek azonban gondolnunk kell arra, hogy a legszebb elméletekből is lehet pusztító ideológiát faragni. Éppen ezért minden korábbinál fontosabb, hogy figyeljük, mi történik az osztálytermekben és az óvodai csoportokban. A károkozáshoz nem kell feltétlenül egy szakállas, műszempillás bácsi. Elég egy átnevelésen átesett ifjú pedagógus, akinek fogalma sincs róla, hogy a tetszetős Nyugatról érkezett módszerek milyen jóvátehetetlen sérüléseket okozhatnak a gyerekek lelkében.