Politikai felelősséget is felvet a borítékos szavazás jogszabályba foglalása

Ha alaposan megvizsgáljuk a választási eljárásról szóló törvényt, megdöbbentő felismerésre juthatunk az elmúlt napokban nagy vihart kavart láncszavazás és annak a választási aktusban szereplő borítékhoz való viszonya kapcsán.

Az országos listát állító pártok törekvése méltányolandó a választások tisztaságának megvédésére, azonban fölveti azt a fontos etikai és jogi kérdést, hogy vajon szabad-e a választási törvényt módosítani a választás időszakában? Az eddigi jogszokás azt mondja, hogy nem. Ám egy esetben jó eltérni ettől, ha a választások tisztasága érdekében és a rendszer javára történik.

Különösen szerencsés, ha mindez politikai egyetértéssel megy végbe. Úgy tűnik, ez irányba mozdultak el az országos listát állító pártok. Csakhogy sokkal súlyosabb problémára bukkan a szakértő, ha a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvénynek a szavazás módjáról szóló paragrafusait vizsgálja.

Ezek közül a 65. § -tól a 69. §-ig rendelkezik a törvény arról, hogy mi a dolga a szavazatszámláló bizottságnak, a választópolgár milyen körülmények között és ellenőrzés mellett juthat a szavazólaphoz, szavazatát milyen módon adhatja le és ez mely esetekben érvénytelen. A 67. § (1) bekezdése a következőket mondja: „Ha a szavazásnak nincs akadálya, a szavazatszámláló bizottság átadja a választópolgárnak a szavazólapot, amelyet a választópolgár jelenlétében hivatalos bélyegzőnyomattal lát el.”

A törvényhely a borítékot meg sem említi!

A boríték fogalma ezt követően mindösszesen két helyen jelentkezik a törvényben. Először – mint derült égből a villámcsapás – minden törvényi szabályozási előzmény nélkül a 70. § első bekezdése említi ezt a szót, ám már úgy, mint a voksolás nélkülözhetetlen elemét: „A választópolgár a szavazólapot borítékba teszi, és a szavazatszámláló bizottság előtt urnába helyezi.”

De honnan kerül a boríték a választópolgárhoz, ha azt a szavazólappal együtt a törvény nem rendeli el neki odaadni? Milyen borítékba tegye a szavazatát az, aki mondjuk a választási bizottságtól ilyet nem kapott? Eszerint borítékot otthonról is hozhat? A törvény erről nem mond semmit.

Az idézett mondat szórendje a hibás. Így volna helyes: „A választópolgár a szavazatszámláló bizottság előtt a szavazólapot borítékba teszi, majd a borítékot az urnába helyezi.” Ez utóbbi esetben – még ha a borítékról nem is esik szó korábban – a szavazólap kivitele a szavazóhelységből szinte lehetetlen lenne.

A törvény nem értelmezi azt sem, hogy boríték nélkül lehet-e szavazni. A 70. § miatt akár arra az álláspontra is juthatunk, hogy nem. Ugyanakkor a szavazat érvénytelenségének megállapítása kapcsán ez nincs tételesen kimondva. Akkor mégis lehetséges?

A politikai és jogi spekulációkra alkalmas törvényhelyek még tovább bonyolódnak, amikor a boríték ismét felbukkan két paragrafussal odébb, egy újabb fejezetben: „A szavazatszámláló bizottság az urna felbontása előtt ellenőrzi az urna sértetlenségét, felbontja az urnát, és meggyőződik az ellenőrző lap meglétéről, majd az urnában lévő szavazólapok számát összehasonlítja a szavazókörben szavazók számával. A választás eredményének megállapításához az urnában lévő szavazólapokat számba veszi, az urnába üresen dobott borítékokat figyelmen kívül hagyja.”

Szándékos kiskapu vagy a súlyos belső zavar? Ha a választópolgár a korábbi paragrafus alapján borítékban adja le szavazatát, akkor a számlálás első körében miért nem esik szó a borítékok megszámolásáról? Hiszen ez lenne logikus, ezt a számot kellene összevetni először a szavazólapok számával. Mert csak ezt követően állapíthatná meg a törvény, hogy az üres borítékot figyelmen kívül kell hagyni.

De miért? 1997-ben a jogalkotó miért számított arra, hogy lesz üres boríték? És ha ezt átgondolta és számított rá, akkor miért nem zárta ki ennek lehetőségét két paragrafussal korábban? Ki viseli ezért a politikai felelősséget?

Térjünk vissza a szabályozáshoz. Ha a 70. §-t úgy értelmezzük, hogy borítékkal kell szavazni és abba a választópolgár vagy beleteszi, vagy nem a szavazólapját, akkor csak két helyzet fordulhatna elő, amelyről – több mint feltűnő – szándékosan egy szó sem esik a szavazatszámlálás szabályozásánál: a borítékban vagy egy szavazat lehet, vagy egy sem. Az semmiképpen sem fordulhatna elő, hogy egy borítékban több szavazat legyen. Márpedig a jelen helyzet szerint, ha ilyen eset előfordul, akkor a szavazatszámláló bizottság csak a szavazólap érvényességét vizsgálhatja, keletkezésének okát, forrását nem. Ebből semmilyen következtetést levonnia a bizottságnak nem szabad. Ezt azért nem teheti, mert bár a borítékkal való szavazást írja elő a törvény – anélkül, hogy meghatározná, ez honnan kerül a választópolgárhoz -, ám a boríték nélkül, csak szavazólappal való szavazást sem zárja ki.

Mindezek alapján a következőket javaslom. Ha alkotmányosan a törvénymódosítás kivitelezhető, akkor a legcélszerűbb az lenne, ha a törvénymódosítás a boríték törlését tűzné ki célul a törvényszövegben. Ha a borítékkal való szavazás eljárásának javítása a cél, akkor ezt öt ponton kellene mielőbb elvégezni:

1., A 67. § (1.) bekezdésének már tartalmaznia kellene a boríték megnevezését, mint amit a szavazólappal együtt lebélyegezve kap a választópolgár. 2., A 69. §-ban az érvénytelenség között szerepeljen az az eset, ha egy borítékban több szavazólap van. Ekkor a borítékban lévő összes szavazat érvénytelen. 3., A 70. § (1) bekezdése mondja ki, hogy a lepecsételt szavazólapot a választópolgár a szavazatszámláló bizottság előtt teszi a lepecsételt borítékba, majd a borítékot az urnába. Ha a választópolgár nem kívánja borítékba tenni szavazólapját, figyelmeztetni kell, hogy a lepecsételt borítékot a bizottságnak vissza kell adnia. Ezt a bizottságnak hivatalosan is számba kell vennie. 4., A 72. § -ban szavazatszámláláskor mind a borítékok, mind a szavazólapok megszámolását el kell végeznie a bizottságnak. Egyfelől a borítékban lévő szavazólapok, másfelől az urnában lévő szavazólapok és a bizottságnál lévő visszaadott borítékok tekintetében. 5., Szavazólapot a szavazóhelyiségből kivinni tilos! Ezen javaslatok után azonban mégis a boríték nélküli, ellenőrzött, szavazólappal való voksolás mellett érvelnék.

A szerző politológus, a Fővárosi Választási Bizottság volt tagja