ANTI: Kedves Filo, mondd már meg nekem, pontosan mi is az az antiszemitizmus! Nekünk ezt nem tanították, vagy ha igen, hát elfelejtettem. Csak a vicceket ismerem, hogy az antiszemita régen olyasvalaki volt, aki nem szerette a zsidókat, most pedig azt hívják így, akit nem szeretnek a zsidók. Meg azt is ismerem, hogy „kérem, nálunk nincs antiszemitizmus, de igény volna rá”.

FILO: (szigorúan) Az ilyesmivel nem illik viccelődni, különösen nem Auschwitz után.

ANTI: (megszeppenve) De hiszen mások is szoktak viccelődni, például a Heti hetesben.

FILO: Az más. Nekik szabad. Nekem is szabad, mert én zsidó vagyok.

ANTI: Tudom.

FILO: Mit tudsz?

ANTI: Hát hogy zsidó vagy.

FILO: És honnan tudod?

ANTI: Hiszen most mondtad.

FILO: Én mondhatom, de te nem mondhatod, mert az kirekesztő és rasszista.

ANTI: (keserveset sóhajt) Jó, akkor nem mondom. Bocsáss meg.

FILO: Nem mondod, csak gondolod. Ez kódolt és látens antiszemitizmus. Célozgatsz rá, körülírod. Nem határolódsz el. Relativizálod a holokausztot. Fogadjunk, nem is tudod, mit jelent a holokauszt. A magyar lakosságnak csaknem a fele nem tudja, mit jelent ez a szó.

ANTI: Én tudom, és nem is tagadom, távol álljon tőlem, sőt keveslem, mindenhová kell Wallenberg-szobor és holokauszt.

FILO: Fogadni mertem volna, hogy nem tudod. Szóval mi az a holokauszt?

ANTI: Egy múzeum. Nálunk is lesz. Olyan, mint a Terror Háza, csak nagyobb és szebb. Most írta az újság, hogy minden diákot látni akarnak a Holokauszt Múzeumban. Jelenleg Jeruzsálemben, Washingtonban, Londonban és Berlinben működik állami holokausztmúzeum. Kis ország vagyunk, de sportban és a Nobel-díjasok terén is nagyhatalom. Tanár úr kérem, én készültem.

FILO: Most pedig bizonyára Kertész Imrére célozgatsz sandán, akit nem átallanak egyesek Imre Kertésznek nevezni, olvasatlanul becsmérelni, sőt kurziválni, pedig ő a legnagyobb magyar író, akár tetszik nektek, akár nem.

ANTI: Én büszke vagyok rá, és még büszkébb is lennék, ha egy kicsit szeretne minket, magyarokat is.

FILO: Megint elszóltad magad, de csúnyán! Kertész kettős identitású, vagyis magyar is, zsidó is. Azért lépett ki az Írószövetségből, mert egy író azt állította, egy kisebbség akarja asszimilálni a magyar kultúrát.

ANTI: Tudom, Döbrentei Kornél. Már száznál többen is kiléptek miatta.

FILO: Látod, ezt is rosszul tudod, Kertész Csoóri Sándor miatt lépett ki még 1990-ben. Döbrentei Kornél miatt a szakállasnak csúfolt urbánusok tekintélyes csoportja mondott búcsút ennek a mocskos pártállami utódszervezetnek.

ANTI: Most már értem. Akkor még azt magyarázd el nekem, mi a különbség az antiszemitizmus és az antijudaizmus között!

FILO: Az antiszemita az arabokat is gyűlöli, az antijudaista csak a zsidókat.

ANTI: És az arabok, akik a zsidókat gyűlölik, és fordítva?

FILO: Az előző rasszizmus, az utóbbi egy alacsonyabbrendű vallás, kultúra és civilizáció jogos elutasítása.

ANTI: Akkor a törvény és a jog hatálya az arabokra nem is terjed ki?

FILO: Sajnos, egyelőre nem. A demokráciához fel kell nőni, azt ki kell érdemelni. Ők még az út kezdetén vannak, bizony, áldozatokat kell hozniuk. Ahogyan Medgyessi Csilla írta a Magyar Hírlapban Ahmed Jaszin sejk likvidálása kapcsán, „csak a legnaivabbak képzelhetik, hogy a terrorizmussal le lehet számolni kizárólag demokratikus jogállami módon.” Ezek csak az erőszak nyelvét értik. A Népszavában joggal írták le ezt a tolószékes vénembert „szánalmas, hátborzongató figurának”, neki szinte jótétemény volt, hogy kiiktatták az élők sorából.

ANTI: Nem cionizmus ez véletlenül?

FILO: Ez jogos, preventív önvédelem, kedves barátom! Különben is, a cionizmus már a múlté. Őseink földjét visszafoglaltuk, minden zsidó származású honfitársunk automatikusan izraeli állampolgárságra jogosult.

ANTI: Nekünk, magyaroknak ez miért nem kívánatos?

FILO: Már megint ez a „nekünk”! Ti is mi vagyunk, de mi nem vagyunk ti. Képtelen vagy ezt megjegyezni? Honnan is tudnátok ti, ki a magyar? Nehogy azt mondd, hogy magyar, aki annak vallja magát, mert kacagnom kell! Azt se, hogy „aki vállalja magyarságát!” Ti egy keverék náció vagytok, nincs rendben a származásotok. Magyar az, akinek állampolgársága magyar, slussz. A származás szerinti megkülönböztetés rasszizmus. Ki tudod talán genetikailag mutatni, hogy te magyar vagy? Ugyan már!

ANTI: Már megbocsáss, Mesterem, de éppen most olvastam egy interjút az Élet és Irodalomban „…nincs többé kedélyes zsidózás” címmel.

FILO: (közbevág) Az egy remek lap, Soros úr támogatását élvezi, a magyar értelmiség színe-java olvassa és főleg írja. Minden szava kőtáblába véshető.

ANTI: Akkor jó. Fischer Eszter, húsz éve Németországban élő pszichológussal beszélgetett a kiváló hírnévnek örvendő Rádai Eszter. Az egyik Eszter azt mondja a másiknak: „…én is zsidó vagyok, magamat zsidónak érzem, de itt, Németországban ezt hiába mondanám, mert akkor kedvesen érdeklődnének, melyik zsinagógába járok. És ha azt válaszolnám, hogy semelyikbe, és fogalmam sincs a zsidó vallásról, akkor nem értenék, miért mondom, hogy zsidó vagyok. Számukra az zsidó, aki a zsidó hitközség tagja, a származásra, az ősökre hivatkozás már megfelelne a hitleri fajdefiníciónak.”

FILO: (idegesen) Ez egy kiragadott idézet. A lényeg az, hogy a németek már jól megtanulták a leckét, ti meg még csökönyösködtök.

ANTI: De hát akkor mondd, te is jársz zsinagógába?

FILO: Voltam már, külföldön többször is. De nem vagyok vallásos.

ANTI: De akkor te sem vagy zsidó, most idéztem. A származás nem számít. Vagy fasiszta alapokon állsz és genetikailag határozod meg, ki a zsidó?

FILO: A zsidóság életérzés és küldetés. És persze származás is. Ezt te nem értheted, mert antiszemita vagy. Nem szereted a zsidókat. Érzem, engem sem szeretsz.

ANTI: Most mit kívánsz tőlem? Szerelmi vallomást? Jó, nem szeretem a zsidókat. Pontosabban, nem szeretem az összes zsidót. Nem is ismerem őket, hát hogyan szeretném? Az összes angolt, franciát sem szeretem. Az összes magyart sem. Sőt, az utcán kifejezetten ki tudom szúrni a szocialista és szabad demokrata szavazókat. Nem kedvelem őket.

FILO: Lám csak, kibújik a szög a zsákból! Te nemcsak antiszemita vagy, hanem nacionalista, neonáci, irredenta, fasiszta is. Én is olvastam azt az interjút, az a lényeg, hogy a németek képesek voltak szakítani az ősi német hagyományokkal és ez nagyon jót tett az országnak, például a német nevelési elvekkel, a rend és a kötelesség mítoszával is. Ezért érzi magát otthonosan Berlinben Fischer Eszter és Konrád György, valamint persze a legnagyobb magyar író, Kertész Imre. Nem akarnálak megszégyeníteni holmi bőgatyás és fütyülőbarackos célzásokkal, de érted, ugye, mit akarok mondani. Mi már a Könyv népe voltunk akkor is, amikor ti még a fákon ugráltatok, hogy egy másik jeles írónktól, Kertész Ákostól is idézzek.

ANTI: Bocsáss meg, de mintha most te lennél útszéli módon rasszista, kirekesztő és faji felsőbbrendűséget hirdető.

FILO: De kikupálódtál! Hát ezért oktatgatlak? Még az hiányzik, hogy védelmedbe vedd Teleki Pált, Prohászka Ottokárt, Wass Albertet! Tudod mit, előbb állítanak nekik szobrot a Jad Vasemben, mint Budapesten, erre mérget vehetsz! Még csak az hiányzik, hogy szememre hányd a Tanácsköztársaságot, Trianont, az ávót, Rákosit és Gerőt, a holokauszt-ipart, és megélhetési zsidónak vagy alzsidónak nevezz, te hitvány náci! Csírájában fojtunk el minden fenyegetést, minden aljas kétértelműséget, antifaiszta egységfrontot hozunk létre ellened!

ANTI: Bocsáss meg, ha megbántottalak. Mondd, olvastál te Gárdonyi Gézától valamit?

FILO: Hogy jön ez ide? Hát persze. Jó író, kissé anekdotikus, egyenetlen, túlteng benne a hazafiasság, meg ugye ezek a nyelvi izék, cicomák, de megjárja, gyerekeknek való olvasmány.

ANTI: Nos, akkor idéznék valamit Gárdonyitól. „A zsidókérdés nálunk azért is megoldhatatlan, mert a rossz zsidók ellen küzdve bántjuk a jó zsidókat is, akik szívükben már magyarok és megkereszteletlenül is keresztények. Vagyis: benne vannak már az európai népek etikai egységében. Viszont ha ezekre való tekintettel foglalkozunk a zsidókérdéssel, a rossz zsidók (az idegenséget fenntartó, mások elszegényítésével gazdagodásra törő, kereszténygyűlölő zsidók) tovább hatalmasodnak és rontanak bennünket. A kettőt elválasztani nem lehet, mert a vallásuk egybeköti őket. A baj tehát csak úgy orvosolható, ha a jó zsidók maguk kívánják. Akkor maguk különödnek el a rosszaktól, és ők találják meg majd legjobban a módját is, hogyan indíttassék ismét haza a babiloni negyvenezer.” Most tehát azt kérdem tőled, kedves Filo, jó zsidónak vagy rossz zsidónak tartod-e magad?

FILO: (fejét lehajtva gondolkodik) Nem tudom. Csak azt tudom, hogy én zsidó vagyok, de magyarul beszélek, írok, gondolkodom. Nem vagyok kisebbség, mert nincs bejegyezve zsidó etnikai kisebbség, nem vagyok zsidó a vallásom szerint. Mondd, Anti barátom, te minek tartasz engem?

ANTI: Aminek akarod, csak döntsd el végre, barátom, ne kínozzuk egymást feleslegesen. A statisztikák szerint ma Magyarországon van vagy tizenötezer zsidó vallású ember, s a becslések szerint nyolcvan-százezer ember, aki zsidó származásúnak vallja, véli magát. Lehet, hogy több is, ki tudja? Döntsétek el, kik vagytok, és mondjátok meg világosan, mit kívántok még tőlünk. Igaz, Auschwitz után vagyunk, de az is igaz, hogy hatvan évvel. Ha nem érzitek magatokat itt jól, már van saját hazátok is. Nekünk, nem zsidó magyaroknak csak ez az egy van. Mi szeretnénk békében élni itt, veletek és mindenkivel. Ahogyan Gárdonyi mondta: legyetek jó zsidók. Ne nekünk jók: magatoknak.