Már a Népszabadság vezércikkírója is kifejezte rosszallását, hogy a Sorstalanság megfilmesítésére csak úgy, közpénzből egymilliárdot ád a Medgyesssy-kormány, azt már csak én teszem hozzá, minő üvöltések voltak az Orbán-kormány Széchenyi-filmjével kapcsolatban. Érdekes, az senkinek nem jut eszébe, hogy az ide-oda utaztatott Munkácsy-képeket is vissza lehetne végleg vásárolni, mielőtt kárpótlás gyanánt szét nem hordják az egész magyar közgyűjteményt. Olvasgatom Az ellopott rendszerváltozás című könyvet, Lakatos Pál Kőrösi Imrével készített interjúkötetét, és szinte restellem magam, hogy még élek és remélek, és írni merek, annyi szennyet és korrupciót, nyomorúságot és megalkuvást tereget ki a könyv szinte a teljes 1989 utáni politikai elitről. Bár a „lapzárta” 2002 novembere volt az előszó szerint, sok tekintetben máris látnokinak bizonyulnak egyes megállapítások. Véletlenül ott nyílott ki ismét a könyv, ahol kiviláglik, Lengyelországban vagy Csehországban még a baloldal is „nemzeti”, azaz ügyel a haza érdekeire, ezért is nem engedélyezték ott a Soros-alapítvány működését, s ezért nem díszpolgára Soros György Varsónak vagy Prágának. Jó lenne hinni, hogy azért akadtak becsületes emberek is, hogy nem KGB-CIA forgatókönyv szerint történt minden 1989 óta, s hogy nem csupa régen lefizetett báb pattogott a magyar politikai színpadon előre megírt szövegeket harsogva vagy motyogva. Jó lenne hinni, hogy parlamenti demokráciának álcázva nem egy rovott múltú politikai és köztörvényes maffia szórakozik velünk, s pártoknak maszkírozva nem a jobbágyok adójának megcsapolására szerveződött hűbéres rablólovagok feudális viszálya zajlik hátborzongató valóságshow gyanánt…

Mostanában elkezdtem játszadozni a gondolattal, mi lett volna, ha Gorbacsov nem kap elég pénzt az amerikaiaktól, ha a Szovjetunió nem mond le nagyhatalmi státusáról és európai gyarmatairól. Tehát úgy folytatódik a magyar történelem, hogy Németh Miklós a miniszterelnök, Grósz Károly az MSZMP főtitkára, nem vezetik be 1989. január l-jén a munkanélküli segélyt, betiltják a politikai pártokat és Pozsgay Imre nem kap engedélyt Gorbacsovtól 1956 átértékelésére, sőt megtiltja az önállóskodást, így nem emelik nagyköveti szintre Magyarország és Korea diplomáciai kapcsolatát. Nem engedélyezik a Szent Korona Társaság és a Máltai Szeretetszolgálat megalakulását, a rendőrség feloszlatja a Független Kisgazdapárt alakuló nagygyűlését. Várkonyi Péter külügyminiszter közli, Magyarország nem csatlakozik az ENSZ menekültügyi konvenciójához. II. János Pál pápa nem fogadja Pozsgay Imre államminisztert. Az MSZMP Központi Bizottsága elutasítja a Nagy Imre és társai ügyében indított sírfeltárási kezdeményezéseket, és letartóztatják a Magyar Kereszténydemokrata Párt szervezőit. A Kommunista Ifjúsági Szövetség XII. kongresszusa kizárja a „reformereket”. Szűrös Mátyás moszkvai nagykövet marad, Paskai László bíboros a Szovjetunióba utazik, és közlik, hosszabb időre vendégül is látják. Németh Miklós Csehszlovákiában ünnepélyesen aláírja a bős-nagymarosi beruházás teljes, eredeti tervezetét. Betiltják a Hit Gyülekezetét és más, engedély nélkül működő szektákat. Betiltják Faludy György Pokolbéli víg napjaim, Fekete Gyula Gondolkozzunk magyarok című könyvét. Glatz Ferenc művelődési miniszter kitünteti Görgey Gábor írót. Straub F. Brunó, az Elnöki Tanács elnöke Törökországba látogat. A Hazafias Népfront átalakul, új neve Új Márciusi Front lesz. A kormány kegyelettel emlékezik meg az 1956-os ellenforradalom mártírjairól. Horn Gyula külügyminiszter Ausztriában tárgyal a közös határok megerősítéséről a menekültáradat feltartóztatása érdekében. Meghal a magyar nép nagy barátja és tanítója, Kádár János, akit ágyútalpon kísérnek a Kerepesi úti mauzóleumba, beszédet mond Aczél György, Berecz János és a barátok nevében Moldova György és Thürmer Gyula.

No, mindez 1989 első felében történt vagy történhetett volna, igazából szinte mindegy, mi volt ebből a valóság, ha egyszer egyenes következményként mindebből akkor is az, és csakis az következhetnék, hogy 2003-ban Magyarország miniszterelnöke a korábban már sok pártérdemet szerzett, kipróbált régi elvtárs és harcostárs, a Szovjetunió nagy barátja és jobb-keze, barátja, a nagy Horn Gyula leghűségesebb tanítványa, az MSZP elnöke, magyar külügyminiszter, Kovács László, aki nemrég avatta fel a szovjet légibázist Taszáron, mely fontos nyugati bástyája a Varsói Szerződésnek az amerikai imperializmus és az izraeli arabellenes cionizmus minden fondorkodása és diverzáns akciója ellenében.

Vagyis arra a szomorú következtetésre jutottam, ha nem lenne mindenki számára világos, hogy mindegyik forgatókönyvben ez lett volna a győztes csapat, és bárhogyan is forgatjuk a dolgot, Soros György mindenképpen Budapest díszpolgára lenne, Kertész mindenképpen Nobel-díjat kapott volna, Jordán Tamás mindenképpen a Nemzeti Színház igazgatója lenne és Szinetár Miklós az Operaházé. Főpolgármesternek pedig őszintén szólva Stadinger István után csakis Demszky Gábor jöhetett szóba, miután Göncz Árpád államelnök amnesztiát hirdetett, s a politikai elítéltek közül szabadlábra került Antall József, Lezsák Sándor és Torgyán József. Csurka István Kossuth-díjat kapott, Pető Ivánt kinevezték az Országos Levéltár és a Munkásmozgalmi Múzeum főigazgatójává. Nem folytatom: a magyar történelemben nem látszik semmiféle irány vagy logika, csak egy bizonyosság van: Soros György mindenképpen Budapest díszpolgára lenne.

Mármost ha Magyarország ilyen szerencsétlen, sorstalan, szedett-vedett ország, ahol bármit büntetlenül meg lehet csinálni, sőt bárminek az ellenkezőjét is, érdemes azon elgondolkodni, van-e értelme bármi jót és hasznosat elképzelni a számára tizenkilencezer forintos ígéretek megvalósításán túl, mert Horn Gyula kedvenc lakossága inkább szép csöndben kihal, de nem tanul meg angolul, ahogyan oroszul sem tanult meg, az Európai Unió pedig záros határidőn belül szépen összeomlik, ahogyan a Szovjetunió, és szinte észre sem vesszük, Kínában kiképzett ellenzéki erők, tolmácsok és összekötők lepik el a magyar közigazgatást és közintézményeket, és ne tessenek meglepődni, akkor is Medgyessy lesz a miniszterelnök és ki fog derülni, szigorúan titkos kínai tisztként gyengítette már korábban az Európai Egyesült Államokat, és a magyar politikai elit gyermekei már pekingi és sanghaji diplomával a zsebükben készülnek a hatalomátvételre mint gazdasági szakemberek, sinológusok és politológusok. Szóval az a kérdés, kell-e addig is ennek az Árpi bácsis, templomkerülő, multikultis, hamburgerzabáló lakosságnak kereszténydemokrácia, sőt egyáltalán bármiféle demokrácia, nem elég-e, ha megvan otthon Kertész Imre-ajándékkönyve, ha a gyerek igazgatója el akarja számoltatni a diákokat, megvan-e még. Ahogyan így elnézem a szellemi színvonalat, az ország felének fel sem tűnne, ha Magyarországot Romániához csatolnák, sőt kifejezetten örülne a határok ilyetén teljes légiesítésének. Csak a nyugdíj legyen több, és a tévében legyen több dél-amerikai sorozat. Ha visszajönnek a Szomszédok is a királyi szocialista tévében, az már annak lesz a jele, hogy Friderikusz az elnök, Szenes Andrea az alelnök és Hankiss Elemér a főtanácsadó. Amit 1989 óta a magukat kereszténynek és konzervatívnak valló magyar erők elértek, mégsem lebecsülendő, mert puszta létezésük is a világméretű és elsöprő erőfölény ellenében jelent irányt és reménységet.

Nagy baj, hogy jelenleg egyetlen markáns, erős külső szövetségese sincs ennek a sokáig vajúdó magyar szellemi ellenállásnak és feltámadásnak, de talán jobb is, hogy egyetlen nagy- vagy középhatalom sincsen, mely önző érdekei szolgálatában eljátszhatná velünk a nagy jótevő és igazságtevő régi szerepét. A világot igen kevéssé érdekli Magyarország, senkit sem zavar, hogy ügynökök vezetik-e vagy szatócsok, a lényeg, hogy engedelmeskedjenek, adjanak földet támaszpontoknak, repülőtereknek, gyáraknak, lakóparkoknak, adjanak adómentességet és biztonságot a gyarmattartók családjának és gyermekeinek. Kiváló bennszülött nép a magyar, és megbízható, nyelveket jól beszélő összekötői és tolmácsai vannak, Soros-ösztöndíjas és vörös diplomás kiképzettek és kiképzők. Ha szükséges, kereszténydemokrata politikusokat is képeznek a legjobb egyetemeken. E sorok írása közben a közszolgála-ti televízióban először a szilveszteri mű-sort ismételték, majd egy soknemzetiségű történelmi kaland- és oktatófilm következett Sámsonról, aki, mint tudjuk, igen módszeresen és sikeresen irtotta a népeket, leginkább a filiszteusokat, akik állítólag a palesztinok ősei voltak. Sámson rendkívül hatékony antiterrorista harcos volt, egyértelműen rokonszenves, a filiszteus statiszták vére patakokban folyt, jó érzés volt tudni, mi a jó oldalon állunk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bennfentes kereskedelemért Párizsban elítélt tőzsdespekuláns, aki Svédországba be sem teheti a lábát, s aki az angol font tönkretételével öregbítette hírnevét, Budapest díszpolgára lett. Komolyan mondom, megérdemelte. Megérdemeltük.