Klímaautizmus kezdőknek
Ha azt akarják, hogy az időjárás ne legyen se túl hideg, se túl meleg, akkor perkálniuk kell.
Hurrá és hallelúja! A kozmopolita fináncoligarchia végre megtalálta a megfelelő alanyt, akinek a klímafronton történő bevetésével a lehető leghatékonyabban terelheti el a nyugati közvélemény figyelmét olyasféle bagatell problémákról, mint az országaikat sújtó arab–muszlim–néger invázió és természetes kísérőjelenségei (káosz, terrorizmus, bűnözés, szociális élősködés, közegészségügyi kockázat és hasonlók). Feltalálói szemében ennek a csodafegyvernek négy különleges adottsága van, amelyek a Nyugat jelenlegi pszichés-mentális állapota és szociokulturális kontextusa ismeretében reményeik szerint csaknem legyőzhetetlenné teszik harci küldetése teljesítése során: autista, svéd, tizenéves és lány.
Manapság kétségtelenül ez a nyerő kombináció minden hülyeség lenyeletésében! Az echte PR-termékként pár hónap alatt a semmiből felépített 16 éves Greta Thunbergnek az a feladata, hogy néhány tízezer burzsoá fiatal manipulálásával ismét felpörgesse a kifulladóban lévő „ember okozta éghajlatváltozás” svindlit egy nemzetközi intoxikációs médiakampány révén, még több gazdasági korlátozást, még több szolidaritási adót, még több nadrágszíj-megszorító intézkedést, egyszóval még több globalizmust követelve az „éghajlatért” vívott harc nevében. Ez az egész nem más, mint gazdasági téren a „terrorizmus elleni háború” megfelelője, amelyet a neokonzervatívok indítottak 2001-ben, vagyis egy fülsiketítő médiacsinnadrattával alátámasztott, elmosódott körvonalú fenyegetés megjelölése, az összes nyugati parlament által szimultán megszavaztatott, előregyártott „megoldásokkal” kísérve.
Valójában a nemzetközi bankárkaszt egy újabb diverzánsakciója a világkormány létrehozása érdekében, ez alkalommal a zöld internacionalizmus logója alatt az ökomarxizmus hasznos idiótáinak mozgósításával, hogy politikailag gúzsba kösse a nemzeteket rájuk erőltetett szerződésekkel, konvenciókkal, fórumokkal és megállapodásokkal.
Nem árt leszögezni, hogy a klimatológia körülbelül ugyanannyira tudományos, mint a pszichológia, és ezzel mindent elmondtam róla. Az alábbiakban néhány gyakorlati példával is illusztrálni fogom ezt a párhuzamot. Előbb azonban határozzuk meg az „ember okozta éghajlatváltozás” frontján szemben álló feleket.
Egyik oldalon állnak a klímaapokaliptikusok, akik médiatikus kondicionálásuk következtében meg vannak róla győződve, hogy a szén-dioxid szennyező anyag, és hogy a világ éghajlatát katasztrofálisan megváltoztatta ennek az életfontosságú (a növények fotoszintéziséhez nélkülözhetetlen) gáznak az emberi kibocsátása, ezért drasztikus és észszerűtlen intézkedéseket követelnek, amelyeknek nem lenne semmilyen bizonyítható hatásuk az éghajlatra nézve, viszont azonnali és közvetlen gazdasági hátránnyal járnának a dolgozó középrétegek számára, és dühbe gurulnak, ha ezzel mások nem értenek egyet. E másokat, akik szemben állnak velük, összefoglaló néven klímaszkeptikusoknak nevezzük.
Jelenleg egyébként csaknem teljes (97 százalékos) egyetértés van a „klímatudósok” között a tekintetben, hogy az éghajlatváltozás emberi tevékenység eredménye. Eme dicséretes módon totalitárius tudományos konszenzus kontrázására egy kis történelmi visszatekintés szükségeltetik éghajlatváltozás tematikában. 1970: Jégkorszak köszönt ránk 2000-re! 1976: A globális lehűlés világháborút fog kirobbantani 2000-ben! 1977: Hogyan kell túlélni a jövendő jégkorszakot? (az amerikai Time Magazin címlapsztorija, április 8.) Ugyancsak 1977-ben írja Reid A. Bryson, a klimatológia atyja: „A Föld folyamatos gyors lehűlése a II. világháború óta összhangban van a növekvő globális légszennyeződéssel, amely az iparosodáshoz, az urbanizációhoz és a népességrobbanáshoz társul.” (A Reconciliation of Several Theories of Climatic Change in John P. Holdren és Paul R. Ehrlich (szerk.), Global Ecology: Readings toward a Rational Strategy for Man) 1989: A globális felmelegedés és a tengerszint növekedése egész nemzeteket fog letörölni a térképről az ezredfordulóig! 1990: Öt-tíz évünk van az esőerdők megmentésére! 1999: A Himalája gleccserei tíz éven belül eltűnnek! 2000: A jég rövidesen már csak a múlt emléke lesz! 2007: A globális felmelegedés következtében kevesebb lesz a hurrikán! 2008: Al Gore egykori amerikai alelnök szerint „öt éven belül eltűnik az Északi-sark teljes jégtakarója!” 2012: A klímaváltozás nyomán több lesz a hurrikán!
Elgondolkodtató, nemde?
Ahogyan az is, hogy leginkább a klímaszkeptikusok tanúsítanak környezetbarát viselkedést, míg a kormányzati megszorító klímapolitikákat leginkább a klímaapokaliptikusok támogatják, éppen azok, akik egyénileg a legkevésbé hajlanak a környezetbarát viselkedésre. (Believing in climate change, but not behaving sustainably: Evidence from a one-year longitudinal study, sciencedirect.com, 2018. március) Még tovább fokozva a klímaváltozással kapcsolatos anomáliákat: a NASA kutatói „meglepődve” tapasztalták, hogy Grönland legnagyobb gleccserén növekszik a jég, de aztán rögvest átváltottak kármentő üzemmódba, nehogy léket kapjon az „ember okozta klímaváltozás” dogma, és sietve megmagyarázták, hogy ez nem is olyan jó dolog, mint amilyennek első hallásra tűnik. (Greenland’s most critical glacier is suddenly gaining ice, but that might not be a good thing, cnn.com, 2019. március 28.)
Mindeközben az utóbbi negyed évszázad leghidegebb időszakát tapasztalhatta meg az amerikaiak háromnegyede január utolsó hetében. (75% of the US population will suffer below-freezing temps this week, cnn.com, 2019. január 29.) Érdekes. Netán azért kellett a „globális felmelegedést” a „klímaváltozással” helyettesíteni, mert így megmagyarázható, hogy a bolygó nemcsak egyszerűen melegszik, hanem ugyanakkor hidegszik is?
Amíg tehát a fehérek nem fizetik a globalista különadót és nem utalják át pénzüket a harmadik világnak és főleg a Goldman Sachsnak, addig fagyoskodniuk kell, nehogy hőgutát kapjanak. Ha azt akarják, hogy az időjárás ne legyen se túl hideg, se túl meleg, akkor perkálniuk kell. (A drámai helyzetet frappánsan megfogalmazza a Komáromi kisleány kezdetű sok évszázados magyar népdal is: „Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, mindig esik az eső, soha nincsen jó idő” – a szerk.).
