Ha az ember felszáll a 25-ös buszra és szeretne eljutni a Mexikói úti végállomásig, haját tépve, az őrület határán száll le az említett kétes tisztaságú helyen. A MÁV-telep és az Erzsébet királyné útja közötti területet felújítják. Az átadási dátum szeptember 10. Ez van kiírva a táblára, szépen cikornyásan. Mikor jelenté­se­met kopácsolom, 13-át mutat a naptár, és semmi nyoma, hogy e mesés álom valóra váljék. Az utat természetesen kétoldalt túrták fel, hatalmas és döbbenetesen rozzant gépcsodákkal vonulva ki a helyszínre, miáltal a tömegközlekedés – mögöttük araszolva – olykor 15 perc alatt futja be a 200 méteres megállókat. Hogy az Árpád híd közepére melyik barom találta ki, hogy jelzőlámpát tegyenek, és miért nem vette még észre semelyik hájfejű ott bent, illetékeséknél, hogy így a hídon áthaladni szinte képtelenség, elképzelni sem tudom. A lámpa oda felesleges! Nem kell! Akadályozza a forgalmat. Nem vagyok az a kiköpött úrvezető, de ha ezt én látom?

A Szentendrei út köztudottan egy képtelen állapot, nem beszélve a Hungária körútról, mely gyakorlatilag csak éjfélkor járható, ha bekapcsolják a sárga lámpákat. Most, hogy a négyes metrót újra építik – 11 évvel ezelőttre ígérték, hogy már kész lesz -, a tervezett megállók körül a közlekedés gyakorlatilag szünetel. Mind a géperejű, mind a gyalogosközlekedés. (Aki járt mostanában a Keleti pályaudvar vagy a Kálvin tér környékén, igazolhatja szavaim). Ha egy csepp eső esik, a város ma gyakorlatilag meghal. A minap a Budaörsi út-Blaha Lujza tér közti gigászi távolságot másfél óra alatt futottuk le, mert előtte öt percig szemerkélt az eső. Az autósok bunkók, a gyalogosok dettó, az utastársak elviselhetetlenek, büdösek és hangosak, az ellenőrök modora önmagában egy folklorisztikus tanulmány, s a Kőbánya városközponti aluljáró állapotának hiteles ábrázolásához Nobel-díjas vénára lenne szükség.

De persze ez mind csip-csup dolog. Apró részletkérdés. A lényeg az, hogy Demszky uralma alatt a nácifasizmus réme kordában van tartva. A többi csak bagatell.