Elvileg 4000 főt tudott volna a hajó befogadni, de a kapitány humánus volt, napokig húzta-halasztotta az indulást, míg végül közel 10 000 szerencsétlen zsúfolódott be a fedélzetre. A hajóút igencsak rövidre sikeredett. Alekszandr Marinyeszko kapitány, a Szovjetunió, S–13 sorszámú tengeralattjárójának parancsnoka épp arra haladt, és úgy gondolta, kilő pár rakétát a menekültekkel zsúfolt kirándulóhajóra.

Festői, mozivászonra kívánkozó képsor, tízezer ember fuldoklik a jeges vízben. A soron következő, ehhez hasonló eset pár hétre rá, 1945. február 9. történt. A General Von Steuben névre hallgató német turistahajó majd 5000 emberrel fut ki, kísértetiesen hasonló körülmények között, ugyanúgy, ugyanonnan, dugig tömve polgári áldozatokkal. Fentebb említett Marinyeszko szintúgy arra teljesít szolgálatot, és úgy gondolja, nem volt elég az a tízezer halott, s biztos, ami biztos, erre is ráküld pár rakétát. Volt még egy harmadik eset is, ugyanaz a körzet, április 16-án, a Goya névre hallgató hajó 6220 emberrel, amit a szovjetek szintén kilőttek, s pontosan 160 ember élte túl.

A Titanic mérlege 1800 halott, 900 túlélő. Csak a Wilhelm Gusloff magában 10 000. Erről (ezekről) vajh miért nincs monstre Hollywood? Könnyek, hacacáré és Oscar-díj átadás? Vagy azért, mert német? Németekkel szabad? „Nácikkal” mindent? Én nem tudom, én csak kérdeztem valamit.

Amúgy Marinyeszko szovjet tengeralattjáró-kapitányt 1990-ben (!) a Szovjetunió hőse kitüntetésben részesítették.