A legviccesebb a Beatrice és a Neoton Família szereplése volt. Így, egymás után. Gondolom a szervezők ezt poénnak szánták. De hát, voltaképp miért is ne? Ezek, kérem, oly jól megférnek így együtt. Egy mai ifjúnak tán már a szülei sem emlékeznek a hajdani rock–diszkó-háborúra. A Feketebárányok harcára Erdős és a Neoton ellen. S nem mindegy ez ma már? Feró meg Csepregi pedig olyan helyesek. És az emberben önkéntelenül ott motoszkál a költői kérdés.

Mi lett volna, ha? Mi lett volna, ha anno Erdős Péter nem kattan rá úgy Csepregi Évára és nem futtatja be a Neotont? Ellenben a Beatrice mondjuk megnyeri a Metronóm ’77-et, s a „Gyere, kislány, gyere” hatalmas sikere után szépen beindul a szekér. És akkor Feró ’78-ban nem kezd el dacból punkzenekart csinálni. Nincs babos kendő meg Nagyvárosi farkas. Biztosítótű és bőrnadrág. Nincs „csöves szubkultúra”. A Mozgó Világ gyakorlatilag téma nélkül marad.

És Nagy Feró nem támogatja a Bizottságot (akik megmaradnak szentendrei ismeretlen magányukban, és ma a kutya nem tud róluk), Waszlavik kint marad villamosmérnöknek Leningrádban, a CPg lent dekkol Szegeden, nem költözik Pestre, nem keresi meg Ferót, így megússza a börtönt, s a hazai jogtörténet (meg az ámuló utókor) szegényebb lesz egy-két ízes, 80-as évekbeli koncepciós per anyagával. Ellenben Csepregiék lehet, hogy bedurvulnak? Lehet, hogy elegük lesz? Hogy betelik náluk a pohár? S Éva asszonyra ma úgy tekintünk, mint a magyar Patti Smith-re? Vagy Siouxsie-ra? Eh, nem mindegy ma már?

Pozsonyi Ádám