Dezső, teljes nevén ifj. Tóth Dezső, harminc évig járatta a Munkásőr c. képes hetilapot. Az évek hosszú sora alatt aztán fel is halmozódott annyi, hogy ha nem akart kiszorulni saját lakásából, kénytelen volt megválni gyűjteménye egy részétől. Így aztán az első tizenöt évfolyamot spárgával pedánsan átkötötte, s odahelyezte a biciklitároló mellé, hogy ha majd jönnek a papírgyűjtők, oda tudja nekik adni.

Fájdalom, az utóbbi időben a papírgyűjtők valahogy egyre ritkábban csöngettek be. – Régen még más világ volt itt! Akkor még rend volt ebben az országban! De ma – köpött ki megvetően, majd húsos ujjaival hátrasimította őszes fürtjeit – Ma már mindenki akkor és azt pofázik, amit csak akar.

Dezső, teljes nevén ifj. Tóth Dezső a délutánjait rendszerint azzal töltötte, hogy az utcákat rótta, és árgus szemekkel leste, ki az az elvetemült, aki a személygépkocsija számára illegálisan kialakított egy olyan betonból készült frappáns kis pallót, mely az úttestet a járdával kötötte össze. Az ilyen törvénysértőt aztán feljelentette a helyi tanácsnál, mely általában ki is küldött valakit a helyszínre a tényállás hitelességének ellenőrzése végett, majd kis idő elteltével írásban szólította fel az illetőt a tiltott létesítmény azonnali megszüntetésére.

Néha végiggondolta egész életét. Lassan betölti a hatvanadik évet, s még mindig nem vitte semmire. Házmester! Az is valami? Bezzeg az apja! Idősb Tóth Dezső még sofőrként szolgált egy ÁVH-s őrnagynál, egy unokatestvére meg egyenest az Országgyűlési Képviselőségig vitte. Látta a fényképét is. Ott ült a parlament széksorai közt, fehér ingben és gumicsizmában, mellkasán pedig büszkén virítottak a kitüntetései.

– Azt a kutya Úristenit! – csapott az asztalra elkeseredetten ifj. Tóth Dezső, miközben kedvenc törzshelyén, a Rozmaring nevezetű italboltban növelte az aznapi bevételt. – Hát én már szart se érek?

Asztalszomszédja, egy nyugállományú levélkézbesítő erre a kérdésre sajnos nem nagyon tudott kielégítő választ adni, meg hát valljuk be, a témakör amúgy sem töltötte el különösebb lelkesedéssel.