Arra például határozottan emlékszem, hogy tegnap krumplifőzelék volt ebédre – furcsa, de én szeretem -, s hogy az a kalapos úr, aki minden áldott nap 11-kor halad el a patika mellett, ma jó húsz percet késett, s csak akkor láttam feltűnni szikár alakját, amikor kenyérrel és tejjel felszerelkezve a boltból indultam hazafelé.

De hogy Nagy Bandó Andrásra voltaképp miért is kell emlékeznem, azon hosszan járattam az agyam. „Kocka utca”. Ez az egy villant be végül, miután fél órát kószáltam kócos arccal a lakásban. Erről is az, hogy már akkor is untam, s valószínűleg a hallgathatatlan kategóriába süllyedt alá. De hogy azóta mivel vívja ő ki a jelenlétet? Vannak egyesek, kik gyakorlatilag semmit nem produkálnak, mégis a közismertség panteonjában bérelnek helyet. Az, hogy mindegyik nímand a „haladó” eszmeiség harsány szószólója, minden bizonnyal véletlen.

Aktualitása amúgy a megerőltető emlékezetpróbának csak annyi, hogy Bandó is „csatlakozott az előtte szólóhoz”, s botrányos szösszenetem kapcsán – melyben a PC-t felrúgva merészeltem leírni: „mozgássérült” – blogjában ember voltomat vonja kétségbe. Így fogalmazott: „Pozsonyi, a beteg”. Majd: „Számomra P. Á. nélkül is kerek a világ.”

Nos, barátom, engem sokan utálnak. Hajjaj, mily sokan! Páran meg kedvelnek, mégpedig fenemód. Rólad tudnak, hallanak, kedvesnek és szimpatikusnak találnak, főleg akiknek mindig megmondják, mit s miért kell szeretni, de fontos senkinek se vagy. Téged nem utálnak, Bandó. Egy életnyi közepesség, igazodás és megfelelési kényszer ehhez bizony kevés. Hogy a cikkemet értetted-e, nem tudom. Ha nem, gratulálok, ha igen, az még félelmetesebb. Bár a felszínen maradáshoz minden bizonnyal kell néha egy kis felmutatott pátosz, meghatóskodás és demagóg emberszeretet. Mert az „elesettekért” aggodalmaskodni szép, mutatós és főként súlytalan valami. „Le az éhínséggel”, „Le a háborúval”, „Le a rasszizmussal”.

Egy barátom mondotta: „Valaki minél inkább igazságosnak, humanistának, emberjoginak vallja magát, annál nagyobb gazember.” Nem én mondtam. De én is mondhattam volna.