A modern szabadkőműves bomlasztás és a fogyasztói társadalom remekül kiegészíti egymást. Egyazon dolog két arca. Mint Janus istenségnek a görögöknél. Mindkettő ismérve, hogy felhasznál valamit, majd mikor jön az újabb modell, a szemétre dobja.

A napokban a netet böngésztem, s ifjúkorom meghatározó botránybandáját keresve döbbenten kaptam fel a fejem. A Stranglers címszó mellett az alábbi banner villogott: „rascism” . Mi ez? Ekkor eszembe jutott az a Sex Pistolsról szóló film, hol Sid Vicious pólóján az eredeti horogkereszt helyett már sarló és kalapács virít. Drága jó haladó szelleműek! Arra ugye jó volt a punk, hogy belerúgjon a hagyományos polgári társadalomba? Hogy leköpje a monarchia intézményét? Megkeserítse Margaret Teacher mindennapjait? De a világ azóta már továbblépett. A bomlás, a sötétség újabb mélységeit hódította meg. Az új világrendnek immáron útjában állnak eme ósdi dolgok. Mick Jagger nyelvöltögetése vagy a Stranglers nőgyűlölete. Nyűg lett a királynő átszúrt képe meg a horogkereszt. Erre hívják fel a figyelmet a villogó kis címkék, s a történelemhamisító sarló-kalapács. Figyelmeztetnek: tovább kell lépned! A nihil újabb foka vár. Ideje alkalmazkodnod.

Ugyanez ment végbe társadalmi téren. Ma a liberalizmus legfőbb ellensége a nemzet. Holott a nacionalizmus eredetileg baloldali áramlat volt. Eszköz a hagyományos királyságok felbomlasztására. De 1789 vagy 1848 óta – ahogy a rock területén Mick Jagger vagy Johnny Rotten óta – hatalmas lépéseket tettünk meg a sötétség felé. Még tovább távolodtunk a normalitástól. Már a nacionalizmus sem kell. Már útban van. Elvégezte a dolgát. Mehet. Most jöhet az újabb lépcsőfok. Nekünk meg, a normalitás védelmezőinek jobb híján nem marad más, mint a nacionalizmus. Körömszakadtáig. Royalistaként március 15-én Kossuthot éltetni. Mert a nemzet az utolsó, a legutolsó keret, ami még úgy-ahogy áll. Az utolsó szalmaszál. Szegény Kossuth és szegény Johnny Rotten. Egyikük se hitte volna, hogy egykoron ódon, poros viaszbábu lesz a teljes üresség panoptikumában.