KORSZELLEM – Lengetés
Köztudott dolog, hogy a haladás túlzott mértékű hajszolása károsítja az elmét, tönkreteszi a realitásérzéket – magyarul az ember tökhülye lesz -, de az élet mindig szolgál meglepetésekkel. Még az ilyen hozzám hasonló, szabadelvű kreténségeket régóta élvezettel habzsoló ínyenc esetében is.
Nézem a Nap-keltét. Fodor Gábor beszél. Nem az a lényeg, hogy baromságokat hord össze. Hogy frusztrált, fura kis gyűlöletkupac. Ez már megszokott, szinte álmosító.
Megvallom, egy ideig fel sem tűnt a dolog, s csak percek múltán jutott el tudatomig. „Lengetik”. Ezt a szót ismételgeti. Mi van? – nézek borzadály arcába. Nem kellett sok idő, s rájöttem, Fodornak a szó van a bögyiben. Maga a kifejezés. Lengetik. Lengetés. Lengetni. Ezt szajkózza ő. S ha kiejti, arca delejes színt ölt. Ha lenne fiam, úgy szólnék, menjen ki a szobából, ne nézze ezt az arcot, mert személyiségfejlődésének iránya beláthatatlan fordulatot vehet.
Gondolom, nem árulok el titkot, Fodornak az Árpád-sávos zászlók lengetésével volt baja. Azt nem szabad őszerinte. Félelmet kelt, gyűlöletkeltésre alkalmas, meg persze rossz emlékű.
Figyelj Fodor, rövid leszek. Neked és bandádnak az Árpád-sávos lobogóval kapcsolatban kétféle cselekvési alternatívád van. Tisztelettel fejet hajtasz előtte, vagy elhúzol innen a retekbe. Értve vagyok? Nekünk ez legősibb állami jelképünk, nekünk ez szent, s marhára nem érdekel, hogy ti erről mit vartyogtok. Ugassatok csak, Fodor, s be fog telni a pohár. Az elmúlt években még mentegetőztem, magyarázkodtam, hogy én nem így, meg nem úgy. Hogy azt nem úgy gondolom. Ma meg már fikarcnyit nem izgat, hogy ti mit hisztek arról, hogy én azt hogyan is gondolom. S ha még jár a szátok, akkor majd úgy fogom gondolni… Értve vagyok Fodor?
Te amúgy se akarj semmit meghatározni. Ha kitennének a való életbe, s lekapcsolnák mögüled a média- és pénzügyi hátteret, egy hetet nem élnél meg. Becsődölnél. Ha eléd tennének papírt, firkálj valami értelmeset, becsődölnél. Kezedbe nyomnék lantot, vagy akár vakolókanalat, becsődölnél. A nőügyeidet meg jobb, ha hagyjuk.
