Nos, az elnyomott és leigázott jobbágy a következő elképesztő nyomorgatásoknak volt kitéve. Az egyház részére fizette a tizedet, a földesúrnak pedig a kilenced részt. Ha megnézzük, ez ugye 20 százalék. Ezenkívül voltak még egyéb adófajták is, melyeket a királynak kellett befizetni – kapuadó, füstadó, telekadó -, amelyek koronként változtak, de ezekből mindig csak egy volt érvényben, s a mértéke mindig kevesebb volt a 10-ednél. Ez, ha jól számolunk összesen nem éri el a 30 százalékot!

A nyomorgattatás csúcsa I. Mátyás alatt volt, aki kivetette az egyforintos rendkívüli hadiadót. Ez ellen többször is lázongások törtek ki – természetesen mindig a nemesség részéről, akik nyilván féltették jobbágyaik érdekét.

Az elnyomott és kizsákmányolt jobbágyság helyzetére jellemző, hogy Dózsa idejében(!) Werbőczy a Tripartitumban – mely mellesleg a gyakorlatban soha nem lett bevezetve -, megtiltotta, hogy a parasztok ezüsttel verjék ki a ruházatukat, s az ellen is szót emelt, hogy a jobbágyok a nemesek birtokain vadászgassanak.

Nézzük, mi van ma! Hányféle bőrt is nyúznak le az emberről a demokrácia és az emberjogizmus korában?

Áfa, tb, személyi jövedelemadó, iparűzési adó, súlyadó, útadó, kötelező biztosítás, ingatlanadó, nyereségadó, nyugdíjjárulék. Adót fizetsz, ha eszel, ha utazol, ha alszol, ha parkolsz, ha bevásárolsz, ha rágyújtasz, ha egyáltalán levegőt veszel. Adózol minden percben, minden másodpercben, s ha összeadjuk, az ember jövedelemének ilyenformán vagy 90 százaléka elpárolog. Szemben a sötétnek nevezett középkor harminc százalékával.

Szemben azzal a korral, melyben az emberi méltóságot utoljára övezte kellő megbecsülés, s amelynek tovatűnő szellemisége világító fáklyaként lobog a jelen szabadelvű sötétségében.