Tegnap ugyanez volt. Egy óriáskígyó álmában felfalt két kisgyermeket, a részletekkel jövünk a reklám után. Nem szégyellik ezek magukat? Nem érzik, hogy ez mennyire kegyeletsértő és morbid?

Egy szappanoperánál rendben van, hogy a legizgalmasabb résznél jön a reklám, de az igazi tragédiákból ne csináljunk már szappanoperát! (Tényleg szappanoperát csinálnak a híradóból. Mert az erdőtüzes hír beharangozása előtt egy magas sarkú cipős futóverseny volt, majd egy kis megható afrikai éhezés és gyermekhalál, majd a beszámoló arról, hogy Kanadában egy óriáskígyó megette a gazdája két gyermekét.)

Ezt a tendenciát már régóta megfigyeltem. Pontos dátumot nem tudnék mondani, én úgy emlékszem, hogy nagyon-nagyon régen a hírek közben egyáltalán nem volt reklám. Ez csak onnan rémlik, hogy valami zsigeri undort érzek mindig, amikor jön a reklám, és régen a hírek közben nem volt ilyen érzésem. Képesek halálesetet és katasztrófát beharangozni, hogy a képernyő előtt tudják tartani a nézőt, közben lenyomják a torkán a reklámot. Gusztustalan.

Gyerekkoromban nem volt reklám a filmek közt. Ezt a legfiatalabb generáció talán el sem hiszi. Mint a keresztes háborúkat vagy a T-rexet. Volt fél 7-kor egy félórás vagy huszonöt perces blokk, akkor reklámok mentek sorban, azt annyi. De filmeket nem vágtak ketté. Most meg már a híradót sem kímélik.

Ha így megy tovább, eljön az idő, hogy majd amikor telefonálok, hirtelen megszólal egy hang: „Most megszakítjuk a vonalat, mert reklám következik”. Aztán jön a reklám. És neked ki kell várnod az új zabpelyhet, hogy beszélhess a feleségeddel.

Pozsonyi Ádám