Ezt az elmebajt is a fejlett Nyugattól vettük át, mint mindent az elmúlt pár száz évben. (Érdemes követni a folyamatot, minden rossz Nyugatról gyűrűzik be – a felvilágosodástól kezdve a forradalmakon át az általános választójogig és persze ’68-ig, melynek része a feminista felforgatás, ami csak előkészítője a genderizmusnak. Úgyhogy amikor a magyarság „leragadtságáról” ajvékolnak, mindig hozzáteszem, sajnos nem eléggé.)

Szóval sipákol a ribi, hogy a sétafikán lefotózták, és a képe kinn a világhálón.

„Mit tehetünk jogilag ilyenkor?” – boncolgatja az országos kérdést egy másik netes blog. Mit tehetünk? – teszem hozzá jómagam. Eltűrjük az atyai pofont meg a „nem ribancnak neveltelek, kislányom” kiselőadást, hónapokig nem merünk az emberek szemébe nézni, bízunk benne, hogy mindenki elfelejtette, és ha mégis találkozunk a fotónkkal a neten, úgy egy életre megjegyezzük, hogy kurvának lenni szégyen, és nem dicsőség meg önmegvalósítás kérdése.

A modern ember komolyan elmebeteg. (Ott, a felvilágosodás környékén kezdett elsötétülni a tudata.) Ha felveszek egy rendőruniformist, és úgy nézek ki, mint egy rendőr, akkor nincs mit csodálkozni, hogy ha valaki odajön hozzám, így teszi fel a kérdést: „biztos úr”.

Kimegy a homokos vonulni, hogy hencegjen a homokosságával, és fel van háborodva, ha lebuzizzák. Kimegy az utcára a hülyegyerek, láncokkal, bakanccsal, piros hajjal, hogy jól kiakassza a kispolgárokat, és ha azok kiakadnak és idiótának nézik, hirtelen elkezdi bizonygatni, hogy ő is „ugyanolyan ember”.

Á, kiköttetem én a tévémet. Nem mintha nézném, de az esélyt se kéne megadni, hogy egy pillanatra is részévé váljak ennek modern, felvilágosult és haladó szellemű világnak.

Pozsonyi Ádám