Gusztos annyira hülye, annyira könnyű napi ideológiai rugdosnivaló, hogy magára kicsit is adó, igényes „gyűlölködő” szinte már alig fanyalodik rá. Szegényke oly fejszerkezettel bír, mondatai annyira kiszámíthatók és szánalmasak, annyira sikít bensőjéből a pozícióhoz jutott, sötét lelkű kis senki, a kis romlott, szorongó antimagyar, hogy gyalázni már szinte közhelyszámba megy.

Na de, ha az embert sürgeti az idő, mert jövel lapzárta, s a szerző a hét túlnyomó többségét egy inkvizíciót dicsőítő elbeszéléscsokor megalkotásába feccölte, mi mást is tehet, mint megpillantván őt a képernyőn, gyorsan ráharap.

Na szóval Nap-Keltében hápog a jó Gusztos. Aczél meg persze az elvárásoknak megfelelően teszi alá a hápognivalót, s nehezményezi, hogy a nép – mely ugye, ha ellenük kurjongat, csőcselék, ha a mi érdekeink szerint tör-zúz, akkor forradalmi, osztályharcos, jogait követelő tömeg – leköpé autóját. „Ezt szabad?” sipákol a Péter. „Én ezt nem tudom elfogadni” – Én meg azt nem tudom elfogadni, hogy a csendőrőrszoba helyett abban a székben ülsz, és most is rombolod a közízlést! – Jegyzem meg, míg kitöltöm a kávét.

„Ilyen fokú veszélyeztetettség. Szörnyű.” – brekeg közbe Aczél, bólogat, csóválja a fejét, és orcáját hirtelen profilba fordítja, abba a hitbe ringatva magát, így mutatósabb. Téved az Endre. Pár percig a Knut Hamsun-gyűjteményem rendezgetésével voltam elfoglalva, s nem követtem az eseményeket (árpádsávozás, magyarozás, keresztényezés stb.), amikor vad sikkantás hallik.

„Nem félünk!” – Táltosodik meg érthetetlen mód a leköpött autó tulajdonosa. „Nincs mitől félnünk!” – teszi még hozzá, majd szétnéz, s orrot vakar. – Igen? – ülök le a fotelba, mert a hír fellelkesít. – S a bőrönd? A bőrönd az visszakerült a szekrénybe? Hát ez remek! De ha nincs mitől félni, akkor mire ez a hajcihő? El kéne dönteni, hogy most akkor van szélsőséges veszély vagy nincs. Ez csak egy jó tanács.

„Kitartás” – Jegyzi meg még Aczél, no de én nem vagyok az a fajta ember, aki holmi nyilas utalások miatt beírnék az ORTT-be. Hadd mondja az Endre.