Ami leginkább zavart engem, az az alapból férfiellenes uszítás, hogy „nőt megütni”. És zömmel férfiak szajkózták. (Amelyik férfi egy ilyen esetnél nem néz utána, hogy mi az előzmény, csak reflexből ítélkezik, az az én szememben nem férfi.)

Elolvastam a témába vágó cikkek kommentjeit is. Valami angol így ír (betű szerinti idézet): „Angliaban a zebranel a gyalagos mindig van elony – ez igy kulturalt. De ez lenylegtelen…a magyar kocsi vezetesrol ne is beszelunk – ez is lenylegtelen. Az egyetlen lenyeg itt – az hogy sok Magyarok itt szerint helyes pofon utni egy hathonhapos kismama. De ez nekem nem meglepetes…ismerem azt a mentalitas…sajnos.”

Erre különösen érzékeny vagyok. „Tipikus magyar mentalitás.” Ha valaki ezt írja, érvek nélkül, csak lesajnál minket/magát. Valamiért trendi ma ezt mondani, és többnyire magyarok mondják. Emberi alaptulajdonságokra/hülyeségekre mondják, hogy tipikus magyar. Ettől nekem mindig kinyílik a bicska a zsebben, és olyat tennék, amit a hülye angol szintén jelzőkkel látna el, de hát kit érdekel a véleménye?

Sokszor olyanok mondják ezt, akik állítólag külföldön élnek meg sokat olvasnak külföldi fórumokat, pedig ha jól megfigyeli az ember, akkor a külföldieknek is „tipikus magyar mentalitása” van (lásd barom angol kommentelő).

Az emberek általában ugyanazokat a gyarlóságokat csinálják. Ezért is időtállóak a több ezeréves színdarabok. Ja, és még az angol kommentjéhez. Kedves hülye angol! Van olyan ország, ahol a drogost azonnal kivégzik. Van olyan ország, ahol a nő az ura nélkül az utcára nem léphet. És van olyan ország, ahol ha egy hathónapos várandós nő nem tudja, hogy ő terhes, és még neki áll feljebb, a saját apja veri agyon. Tessék ott okoskodni!

Pozsonyi Ádám