KORSZELLEM – Végre!
Hallom, a tb majd nem fizet az extrém sportok művelőinek. Végre! Egy kormányzati intézkedés, amit helyesnek, erkölcsösnek és humanistának érzek.
Minek megy fel oda? – Rendszerint ez az első, mi eszembe jut, ha meglátok egy fickót, holmi eszelős magasságban kalimpálni. Miért nem jó neki ott, ahol eddig volt? S ha máshová akar menni, miért nem egyszerűbb és veszélytelenebb módját választja a migrációnak? S ha már életét kockára téve felment/lement/megmászta/ leereszkedett/felugrott (nem kívánt törlendő) oda, ahol voltaképp semmi dolga, mégis mit remélt, mit fog ott találni? Mi az a roppant érdekes dolog, amiért érdemes kockára tenni testi épségét, vagy lemondani az aggkori szenilitás és rendelőben való ücsörgés várható örömeiről? Én, kérem, polgárember vagyok, kinek idegen az efféle szabadtéri görcsös bizonyítási kényszer. Elfogadom, létezik oly lelki alkat, mely számára létfontosságú a veszély leküzdése feletti mámor. Rendben. Ámde megvetéssel tölt el ez a korcsosulás, mely a modernizmus velejárója. A veszély látszata, az ugye kell, meg a melldöngetés, a „bezzeg én” diadalmámora? De mindezt haladó, azaz kiherélt módra. Fotelből, távkapcsolóval. Mert kérdem én, miféle veszély, miféle rizikó az, mely, ha beáll, azonnal ki is iktatódik? Hol a kockázat, ha utána rögvest kimentik az illetőt? Könnyű úgy lemászkálni fene nagy gödrökbe, sötét erdők mélyen, hogy ha bennrekedünk, elő a mobilt, s már jönnek is értünk, s visznek a kórházba. Mindezt a mi, azaz a lusták és kényelmesek pénzén. Julianus barát még tudta, hogyha elindul ismeretlen tájak, s népek felkutatására, akár az életébe is kerülhet. Nincs tb, ha az első dárda hátába áll, vagy gyomorrontást kap egy ismeretlen főzelékfélétől. Ezt ő tudta, különben maradt volna a fenekén. Ott a tét még valódi volt, mondhatni, a sorsjáték nyílt kártyákkal, csalás nélkül lett lefolytatva. De az nem működik, kérem, hogy a melldöngetés meg a hírnév kijár, de rizikó, az semmi. S ha majd beüt a krach, jönnek és megbabusgatnak. Semmi törött láb, semmi éhhalál csak Kodak-kép az Everest csúcsán?