Kövekből várat
A kövekből, amiket ránk hajigálnak, lépcsőt lehet építeni – hivatkozott Orbán Viktor gróf Széchenyi Istvánra a digitális polgári körök kecskeméti háborúellenes gyűlésén.
A miniszterelnök nem pontosan idézte a Legnagyobb Magyart, a tőle vett gondolat szó szerint így szól:
„Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.”
A lényegben azonban nem tévedett a kormányfő: minden nehézség, kihívás, próbatétel, akár kudarc vagy épp a politikai nyilvánosság bűzlő csatornáiból áradó gyűlölet tanulsággal szolgál és megerősíti azt, aki tudja, hogy mivégre van a világban, és mi a dolga, hogy ne mondjuk, küldetése.
Ez a keresztény, nemzeti tábor ereje és előnye: szeretjük a hazánkat és a nemzetünket, tudjuk, hogy mit veszíthetünk, ezért tudjuk, mit kell megvédenünk. Ez mindannyiunk számára világos irányt jelöl.
Az ellentábornak nincsenek elvei, nincs elkötelezettsége, csak a külföldről szított perzselő gyűlölet hevíti.
Az örök tagadás emberei, élükön jelenleg, átmenetileg Magyar Péterrel, nem értik a világot, nem is érdekli őket.
Magyar Péter számára Magyar Péter a világ, ami azon kívül van, azzal nem tud mit kezdeni. És ezért nem tud soha lépcsőt építeni az útjába gördülő kövekből. Ezért azok törvényszerűen maguk alá fogják temetni.
Ezzel szemben Orbán Viktor, amint azt kormányzása bizonyítja, magyar államférfi, aki volt annyit ellenzékben, hogy sokat tanuljon az elbukásokból. Megacélozódott, és az útjába gördült kövekből valóban lépcsőt, sőt, idővel ostromálló végvárat épített. Mert, ahogy Wass Albert írta, a víz szalad, a kő marad.
